A Ford Transit 45 éve

Elválaszthatatlan része a Transit a Ford történelmének, hiszen a típus bemutatásakor jelentős áttörést hozott Nagy-Britannia és Németország haszonjárműpiacain. Megelőzte a Ford Europe átszervezését, bevezette az európai Ford divíziók együttes jövőjét, és mára a vállalat ONE Ford fejlesztési, illetve gyártási filozófiájának kulcsfontosságú részévé vált. Pályájának eddigi 45 éve alatt a Transit hatalmas változásokon esett át, praktikus, tartós és elfogadható külsejű, már-már spártai munkagépből sokoldalú, kifinomult haszonjárműcsaláddá nőtte ki magát. Tekintsük át ezért röviden a Transit hosszú útjának legfőbb mérföldköveit!

Már a Transit előtt is gyártott kishaszonjárműveket a Ford, ám azok még személyautó alapokra épültek

A kezdetek
Már a Transit bevezetése előtt is kínált kishaszonjárműveket a Ford, Thames, illetve FK típusnév alatt. A két modellcsalád hamar népszerűvé vált, 1953 és 1965 között például több mint 250 ezer FK talált gazdára Németországban. A történet érdekes adaléka, hogy éppen a német FK honosította meg a Transit nevet, hiszen 1960-tól Ford Taunus Transit néven vált ismertté. Mindkét típus azonban személyautó-alapokra épült, így a nagyobb raktér és teherbírás iránti igényeket nem tudták kielégíteni. Ráadásul az egyébként is túlterhelt gyáraknak komoly logisztikai problémát okozott a haszonjárművek gyártása, ezért a Ford úgy döntött, hogy felszámolja a két különböző típus által teremtett szerencsétlen helyzetet, és az alapoktól elindulva fejleszti ki vadonatúj haszonjármű-generációját, amely tökéletesen megfelel az európai felhasználók elvárásainak.

45 évvel ezelőtt, 1965-ben készült el az első Ford Transit

1963 elejére a projekt vezetői meghatározták az autó külső megjelenését, megállapították a költségeket, döntéseket hoztak az új haszonjármű gyártásának különböző kérdéseiben, majd átadták a feladatot a mérnökcsapatnak. A megbízás olyan típusra szólt, amely áthidalja a 610-1780 kilogramm közötti teherbírás-tartományt, emellett pedig robusztus, kényelmes, üzemanyag-takarékos, illetve mindenekelőtt egyszerűen és olcsón üzemeltethető.

Sikeres debütálás
Az első Transit 1965. augusztus 9-én gördült le a szerelőszalagról a vállalat Langleyben épült haszonjárműüzemében. Már ez az autó is számos olyan innovatív megoldást hordozott, mint a nyomtatott áramkörös műszerfal, az opcionális kormányzár, az oldalsó raktérajtó vagy éppen a biztonsági öv gyári előkészítése. A piaci megjelenést követően hamarosan újabb innovációkkal szolgált az autó, egyebek mellett halogén fényszórókkal, tömlőnélküli gumiabroncsokkal és kistömegű laprugókkal. Az első Transitokat 74 lóerős, 1,7 literes vagy 86 lóerős, kétliteres benzinmotor hajtotta, az első dízelmotort egy Perkins 4/99 jelentette, mindössze 44 lóerővel.
A típus gyorsan sok hívet szerzett magának, bemutatása után néhány hónappal már egy Transit-flotta üzemelt a világ egyik legmagasabban fekvő autóbuszvonalán, amely négyezer méternél is magasabban szelte át a perui Andok vonulatát.

Korának leggyorsabb furgonja, a Supervan I.

Bemutatása után hat évvel a gyár korszerűsítette a Transit megjelenését, amely elsősorban az orr átrajzolását jelentette. Még ugyanebben az évben elkészült az első Transit Supervan, ötliteres, V8-as motorral és 240 kilométer/órás végsebességgel. Az első generációt később több nagyteljesítményű Supervan is követte, sajnos azonban egyik sem utcai forgalomba vagy értékesítésre készült.
Számottevő előrelépést jelentett a Transit kínálatában a kis lökettérfogatú, ám „pörgős” York dízelmotor 1972-es bevezetése, amely 55, illetve 62 lóerővel kerülhetett az autók orrába. Ezzel egy időben felemás ingyen reklámot is kapott típus, mivel a Scotland Yard szerint teljesítménye és nagy teherbírása miatt a bankrablók 95 százaléka a Transittal indult sötét útjaira.

Fekete arc
Első bemutatkozása után tíz évvel kissé átalakult az autó, egyebek mellett olcsón és könnyen javítható fekete orrkialakítást kapott, a hűtőmaszk, a lökhárítók, a szellőző a szélvédő alatt és a külső tükrök mind-mind egyszerű fekete kivitelben készültek.

1975-ben új orrot kapott a Transit, elöl a benzines, hátrább a dízel változat

A vezetőfülkében a pedálok és a vezetőülés áthelyezésével jelentősen növelték a lábteret, továbbá a kedvezőbb vezetési pozíció érdekében meghosszabbították a kormányoszlopot is. Fontosabb újdonság azonban, hogy rásegítős első tárcsafékeket kapott a típus, az egy évvel később bevezetett, 3,5 tonnás Transit 190 csúcsmodell pedig már belső szellőzésű első féktárcsák segítségével lassult, kategóriájában elsőként. 1976-ban már az egymilliomodik Transit legyártását ünnepelhette a gyár.

Új megjelenés, illetve a korábbinál lényegesen erősebb és korszerűbb motorok jellemezték az 1978-ban bemutatott új generációt

Az alaposabb megújulásra 1978 márciusáig kellett várniuk a típus kedvelőinek, amikor is az addig szögletes és rövid motorháztető hosszabb és áramvonalasabb formát kapott, hogy kényelmesen beférjenek alá a benzines, illetve az egyre népszerűbb dízelmotorok. Újdonság a kínálatban az OHC vezérlésű benzines motorcsalád, illetve a Ford C3 automatikus sebességváltó.
Dízelfronton fontos áttörést jelentett a forgóadagolós, 2,5 literes DI egység bevezetése, amely a korábbi 62 helyett 68 lóerős teljesítményt kínált, kiviteltől függően 20-24 százalékkal kedvezőbb üzemanyag-fogyasztás mellett.

Hazánk útjain még jó néhány példánnyal találkozhatunk az 1986-ban bevezetett típuscsalád tagjai közül

Új idők
1986-ban teljes generációváltás történt a Transit háza táján. A formaterv a kor haszonjárművei között kifejezetten merésznek számított, áramvonalas orrának köszönhetően a Ford kisáruszállítója büszkélkedhetett a legkedvezőbb légellenállási együtthatóval kategóriájában. A változtatásoknak köszönhetően az átlagos üzemanyag-fogyasztás úgy csökkent nyolc százalékkal, hogy az egyes modellek teherbírása 11-13,5 százalékkal nőtt. A raktérhez szélesebb és magasabb ajtókon át lehetett hozzáférni, a szélesebb oldalsó tolóajtó pedig azt jelentette, hogy akár egy méter széles raklapokat is be lehetett pakolni a kocsiba. A további fontos változások közé tartozott az első független, módosított MacPherson futómű és a fogasléces kormánymű alkalmazása a rövid tengelytávú modelleken, illetve a ragasztott első szélvédő.

A világ legkülönbözőbb tájára is eljutottak a Transitok. Az 1994-es generációváltás után egyre nagyobb hangsúlyt kapott a környezetvédelem

Ez a generáció kisebb módosításokkal igencsak sokáig tartotta magát a Ford kínálatában, hiszen követője csak nyolc évvel később, 1994-ben mutatkozott be. A barátságos benyomást keltő, ovális hűtőmaszkjáról könnyen felismerhető új Transit minden tekintetben kifinomultabbnak bizonyult elődjénél. Érzékelt zajszintje mintegy 70 százalékkal csökkent, és a vezetői környezetet is igényesebb anyagokból alakították ki.

1996-ban a Supervan III már 650 lóerővel szaggatta a versenypályák aszfaltját. Legnagyobb sebessége jóval meghaladta a 300 kilométer/órát

Négy évvel később az elektronikus fékerőelosztó és a kipörgésgátló is felkerült a palettára, a fokozott vagyonvédelmet célzó módosított indításgátló rendszerrel és a hatékonyabb kormányzárral együtt. A motorváltozatok száma egy gyárilag gázüzemű kivitellel gazdagodott.
Az automatikus sebességváltó mellett megjelent a tengelykapcsolót automatikusan kezelő Autoclutch rendszer. A tengelykapcsoló automatikusan oldott, amikor a vezető elmozdította a váltókart, majd magától ismét összezárt, amikor a rendszerben lévő érzékelők azt közölték a vezérlőegységgel, hogy kapcsolták a következő fokozatot.

Bővül a család
Az ezredfordulón ismét új Transit-család debütált, amelynek egyik fő érdekessége, hogy ugyanazon padlólemezen egyszerre kínált első- és hátsókerékhajtású változatot. Ugyanekkor megkezdődött a gyár Formula 1-es tapasztalatait hasznosító Durashift EST automatizált, kézzel is kapcsolható sebességváltó sorozatgyártása. Az új Transitot 2001-ben a húsz európai szakújságíróból álló zsűri megválasztotta az „Év kishaszonjárművének”.

Soha nem látott sikert hozott a Ford számára a 2001-től gyártott sorozat

Egy évvel később a Ford Transit átvette a vezető helyet az európai közepes méretű kishaszonjárművek kategóriájában. A vásárlók szerte a kontinensen 163 656 darab Transitot vásároltak, ami az addigi rekordnak számító 1998-as évet mintegy ötezer darabbal múlta felül. Az elsőkerékhajtású Transit bemutatását követően mindössze két évvel már az összes értékesítés közel felét ezek a modellek tették ki.

A kistestvér, a Transit Connect

Mindeközben két irányba is bővült a Transit már meglehetősen népes családja, hiszen megérkezett a Transit Connect kompakt kishaszonjármű, illetve a 4,25 tonna megengedett össztömegű Transit Jumbo.
A Ford Transit gyártása 2004-ben a belgiumi Genkből átköltözött Törökországba, ettől kezdve az Európa számára gyártott Transitok csak Southamptonban és a törökországi Kocaeliben készülnek. Genk rugalmas gyártási helyszín maradt a Ford nagyautói számára. A Transit nem új jövevényként érkezett Törökországba, hiszen ott már 1967 óta gyártották a típust, ám korábban elsősorban a helyi piacok számára.
 

Látványos megjelenésével új színt hozott a Transit kínálatába
a SportVan kivitel

A most is futó Transit-generáció 2006-ban mutatkozott be, új külsővel, a műszerfalra költöztetett joystick sebességváltókarral és számtalan kényelmi, illetve biztonsági újítással. Az elektronikus menetstabilizáló (ESP) a paletta majdnem minden tagjához megrendelhetővé vált, míg a hat dízelből, egy benzinesből, illetve annak gázüzemű változataiból álló motorcsalád a korábbinál környezetkímélőbb és gazdaságosabb üzemeltetést biztosított. A következő évben a Transit kínálatába került az intelligens összkerékhajtási rendszer, így egyedülálló módon a Transit már három hajtási móddal rendelhető ugyanazon padlólemezen.

Ezt a közel nyolc méter hosszú Transit limuzint a Ford of Europe készítette 2007-ben. Az XXL névre keresztelt koncepció utasterében nyolc különálló, forgatható ülés kapott helyet, természetesen teljes bőrkárpitozással és számos kényelmi felszereléssel

A hátsókerékhajtású kivitelek pedig már akár 200 lóerős, 3,2 literes Duratorq TDCi motorral is rendelhetők, ezzel párhuzamosan megjelent a 4,6 tonna megengedett össztömegű csúcsváltozat.
Mindemellett a környezetvédelem sem szorul háttérbe, hiszen 2009-ben bemutatkozott a Transit ECOnetic, amely 2,2 literes, 115 lóerős dízelmotorjával FT280-as kivitelben mindössze 7,2 literes száz kilométerenkénti átlagfogyasztást kínál. Részecskeszűrővel felszerelve a Ford haszonjárművei közül elsőként az ECOnetic teljesítette az Euro 5 károsanyag-kibocsátási szabvány előírásait.
Igazi sikersztori tehát a Ford Transit pályafutása, amelyet mi sem bizonyít jobban, minthogy idén elkészült a hatmilliomodik példánya. A történet pedig ezzel még közel sem ért véget, hiszen a Transit minden bizonnyal még hosszú évekig köztünk lesz, újabb és újabb innovatív megoldásokkal gazdagítva a kishaszonjárművek piacát.