Tilosban a zebrán

Újbudai lakosként, a kerületben dolgozó polgárként természetesen a XI. kerületben találkozom legtöbbször ezzel a jelenséggel, de a kép jóformán bármelyik városrészben készülhetett volna. Általános jelenségnek tekinthető, hogy az emberek nem törődnek a lámpával, már-már nemzeti sportnak számít átmenni a piroson. Megérkeznek az átkelőhelyhez, majd körbenézés után el is indulnak keresztül az úttesten, függetlenül attól, hogy mit mutat a lámpa éppen. Tudom, nem ez az egyetlen vétség, amelyet az utakon tapasztalhatunk nap, mint nap, ám társadalmunkra talán ez az egyik legveszélyesebb hosszú távon. Ez az elítélendő magatartás ugyanis nagyon nyilvános, mindenki által látható helyen történik. Mégpedig olyan helyeken, ahol a felnövekvő generációk is naponta szembesülnek vele.
Tény, hogy például az ittas vezetés több balesetet okoz, sok áldozatot követel, ám egyrészt éppen ezért mindenki számára egyértelműen elítélendő cselekedetnek számít, másrészt a gyermekek még nem a kormány mögött ülve vesznek részt a forgalomban. Ugyanezért a vészvillogóval második sorban várakozó kisteherautók vagy a mozgáskorlátozottak számára fenntartott helyen parkoló fekete presztízsautók szabálysértése sem olyan példát mutat, amelyet ők is rögtön követnének.
Ám a tilos jelzés ellenére a zebrán átkelőkkel sajnos mindennap találkoznak a gyerekek, a Móricz Zsigmond tér környékén két-három megállónyi körzetben (ahol a kép is készült) több iskolát is találunk, ráadásul forgalmas átszállóállomás a város távolabbi pontjáról érkező vagy oda hazatérő nebulók számára. Ha az ember nem a lámpára figyel, csak a többi gyalogosra, könnyedén egy sebesen és szabályosan érkező autó elé tévedhet, hiszen jellemzően egyszerre majdnem mindenki elindul a túloldalra a tilos jelzés ellenére. Lemértem, az átkelőhelyek többsége esetében egy percnyit sem kellene várnia azoknak, akiknek az orra előtt lett piros a lámpa. De a legtöbben semennyit sem hajlandóak állni, ha nem jön autó, egyből mennek is át, amint megérkeztek. Nemcsak indokolatlan és szabálytalan ez, de például a lassabban mozgó idősek esetében különösen érthetetlen és veszélyes is.
Nehezebb otthon elmagyarázni vagy az iskolában megtanítani azt a gyermekeknek, hogy nem szabad átmenni a piroson, ha az életben egyedül közlekedve ennek ellenkezőjét látják valóságnak. Nem csoda, ha társaik cukkolásának engedve vagy egyszerűen csak a felnőtteket követve bűnbe esnek. Vagyis nem az a pirosban zebrázók igazi önzése, hogy nem bírnak 30-40 másodpercet egy helyben állni a zöld jelzésig, hanem az, hogy miattuk a felnövekvő generációk a rossz példát látják mindennap. Tudom, nem szabad általánosítani. Mégis úgy érzem, ha mindezt megpróbálnánk megértetni az érintettekkel, a többségük csak nevetne vagy megrántaná a vállát...