RSS
Aktuális
Év Autója 2011
2010. november 30. 13:23 | Írta: Schermann Sándor
Szoros küzdelemben a villanymotoros Nissan Leafet választotta elsőnek a rangos elismerés zsűrije. A történelmi jelentőségű győzelem kapcsán nosztalgiázzunk együtt az elmúlt fél évszázad díjazottjaival!
Nem, ez még nem jelenti azt, hogy eljött volna a tejjel-mézzel folyó Kánaán, ez még csak az első lépés egy szép új világ felé. Fontos mérföldkő a villanyautók
elterjedéséhez, ám a Nissan Leaf „mindössze” az első nagy sorozatban gyártott, kereskedelmi forgalomban kapható elektromos autó. Azt jelzi, hogy a technológia rohamosan fejlődik, tényleg itt a küszöbön egy új, a fosszilis energiahordozóktól független világ lehetősége. Természetesen ma még kompromisszumokra kényszerül az, aki benevez e programba. A rövid hatótávolság, a töltő infrastruktúra hiánya, az áramtermelés módja még mind korlátozó tényezők. Magyaroszágon még csak idén ősszel adták át az első nyilvános elektromos kútfejet. Ráadásul amíg nem megújuló energiaforrásokból (nap, szél, víz) állítjuk elő az autóba töltött áramot, addig legfeljebb csak a jármű helyi károsanyag-kibocsátása nulla. Az úttörő technológia igen tetemes felárat jelent, hiszen a Leaf bizony jó kétszer többe kerül, mint egy hasonló méretű, belsőégésű motorral szerelt autó.
Ám ahogyan pár éve a Toyota Prius esetében, úgy most is e szempontok figyelembe vételével szavazott bizalmat a zsűri az úttörő technikának.
Egészen közeli rokonságot mutat a szériagyártású kivitel és a tanulmány belseje
 |  |
Az akkumulátorok miatt kicsit szűkös a csomagtér, ám legalább valamelyest bővíthető a hátsó üléstámlák előrehajtásával
Mindössze kilenc ponttal előzte meg a Nissan Leaf a második helyezett Alfa Romeo Guilettát, a dobogó harmadik fokára az Opel Meriva állhatott föl
Az Év Autója szavazáson az adott évben bemutatott általában jó három tucatnyi autóból választja ki az 58 tagú, szakújságírókból álló zsűri a hét döntőst. A bíráknak 25 pontot kell kiosztani, úgy, hogy egyetlen autónak sem ítélhetnek tíz pontnál többet, ám nem muszáj minden autónak pontot adni. Az idei hetesben a Citroën C3/DS3, a Dacia Duster, Ford C-Max/Grand C-Max és Volvo S60/V60 szerepelt.
E történelmi jelentőségű újdonság és a hasonlóan fontos elismerés kapcsán gyorsan fussuk végig, az elmúlt fél évszázadban mely típusok és miért kaparintották már meg e kitüntetést.
Az Év Autója 1964-2011
1964 – Rover 2000
A British Leyland korszak előtti utolsó Rover nyerte meg az első szavazást. Kétliteres 91 lóerős motorja nem bizonyult elégnek, így később egy méltóbb V8-ast is kapott
Fotó: Rudolf Stricker
1965 – Austin 1800
Az előző évi hátsókerék-hajtású nagyautóval szemben ezúttal egy kompakt, elsőkerekes angol bizonyult a legjobbnak. A Mini nyomdokain járó négyajtós 1,8 literes, négyhengeres motorja 87 lóerőt teljesített
Fotó: DeFacto
1966 – Renault 16
Az egyik első elsőkerék-hajtású Renault az ötajtós felépítéséből fakadó remek variálhatóságával hódított
1967 – Fiat 124
Ezt a típust talán senkinek sem kell bemutatni, hiszen Lada emblémával évtizedekig a hazai utcakép meghatározó része volt. Múlt hónapban emlékeztünk meg az orosz típus dicső múltjáról. Az olasz eredeti Coupé és Spider karosszériával is készült
1968 – NSU Ro 80
Pininfarina karosszériába rejtett űrtechnológia a Holdra szállás előtti évből. Kéttrácsás 115 lóerős Wankel-motorja megbízhatatlan és iszákos volt, és végül a márka eltűnéséhez vezetett. Ez csöppet sem csorbítja történelmi jelentőségét, vakvágánynak nevezni nagy hiba volna
1969 – Peugeot 504
Talán elég jellemzés az autóról, ha eláruljuk, hogy Afrikában öt évvel ezelőtt fejezték be a gyártását, illetve Kínában és Argentínában is még egy bő évtizeddel ezelőttig készült. Ne felejtsük el a szedán, kombi és a pickup változatok mellett a gyönyörű kupé és kabrió variánsokat sem!
1970 – Fiat 128
A különböző hosszúságú féltengelyek jóvoltából a Ferrari fő motorguruja által tervezett erőforrás mellé építhették be a váltóját, ez a felépítés mára általánossá vált a kisautók körében. Hazánkban inkább a déli szomszédainknál készülő Zastava márka termékeként ismert
1971 – Citroën GS
Az istennő (DS), valamint a kis Ami és 2CV típusok közé illeszkedő típus hidropneumatikus rugózásával, léghűtéses boxermotorjával a mindig saját útját járó Citroën újító szellemének egyik jó példája. A típus shooting brake karosszériával is készült, sőt, kicsit több, mint 800 Wankel-motoros GS is napvilágot látott
Fotó: MartinHansV
1972 – Fiat 127
A 128 kistestvére, érdekessége, hogy Seat emblémával ötajtósként, míg Dél-Amerikában háromajtós kombi karosszériával is napvilágot látott. Utódja, az Uno szintén megnyerte az elismerést
1973 – Audi 80
Az Audi 80 még akkor született, amikor a négykarikás gyártó csak a VW testvérmárkájának számított, mai prémium pozicionálása legfeljebb elképzelés szintjén létezett. Nem véletlen tehát, hogy az Italdesign által tervezett, az Audinál egy évvel később debütált Passat közeli rokona a 80-as
1974 - Mercedes-Benz 450 SE
Az első modern kori, fekvőlámpás Mercedes-Benz részben 4,5 literes, 225 lóerős motorjának köszönhette sikerét. Ez számít a mai S-Klasse első igazi ősének, a zászlóshajók technikai fölényét is ezzel a generációval elkezdték megalapozni, hiszen 1975-ben megjelent a 450 SEL 6.9, amelynek 286 lóerős motorját blokkolásgátlóval felügyelt tárcsafékrendszer lassította
1975 _ Citroën CX
Két évtizednyi uralom után távozott trónjáról az ID/DS páros. Utódját nem véletlenül a légellenállási együttható jelöléséről nevezték el, a CX homorú hátsó szélvédője a C5 és C6 típusokon ma is megtalálható. Ez a Pegueot-korszak előtti utolsó Citroën, hidropenumatikus rugózási rendszerét licencelte a Rolls-royce a Silver Shadow típushoz, illetve a Mercedes-Benz a már említett 450 SEL 6.9 változathoz
Fotó: Charles01
1976 – Simca 1307 és 1308
Új nagyautójához a Chrysler Europe a Renault 16 és Volkswagen Passat által elterjesztett ferdehátú karosszériaformát választotta. Elavult motorok és korróziós problémák jellemezték az amerikai anyavállalat által kicsit mostohán kezelt gyártó termékét
Fotó: Garage de l'Est
1977 – Rover 3500
Az utolsó angol úriember a győztesek között. A Rover 3500 óta angol autó nem nyerte meg az Év Autója díjat. Ötajtós karosszéria, V8-as motor, valamint sajnos szakszervezeti problémák és rossz minőség jellemezte az SD1-et
Fotó: Paul brown
1978 – Porsche 928
A farmotoros 911-es után egy hatalmas orrmotoros, vízhűtéses túraautóval rukkolt elő a Porsche. Igen, alig pár évvel az olajválság után egy V8-as sportkocsit választottak meg a legjobbnak. Ez is jól mutatja, akkor még más idők jártak...
1979 – Simca-Chyrsler Horizon
A Simca-Chrysler és Talbot márkanevek alatt is kínált Horizon tulajdonképpen a Simca 1307 megkurtított változata, így annak 1,1, 1,3 és 1,5 literes motorjait kapta. A hírek szerint a PSA-csoport feltámasztja a márkát, Talbot néven kifejezetten olcsó típusokat kínálnak majd
Fotó: Gwafton
1980 – Lancia Delta
Nem véletlenül szerepelt sikerekkel a ralipályákon, már a Delta utcai változata is jó úttartásáról volt híres. A típus becsületén a korai gyengécske motorok miatt esett csorbát összkerékhajtással és izmos turbófelöltéses motorokkal köszörülték ki
1981 – Ford Escort
Az első elsőkerék-hajtású Escort magabiztosan nyerte el az elismerést. Ezzel a nemzedékkel kezdődött el az amerikai Escortok 2003-ig tartó karrierje is
1982 – Renault 9
Hosszú idő után ismét sikert aratott egy Renault, a 9 győzelmében kényelme, úttartása és funkcionalitása, valamint az akkor még ebben az árkategóriában különlegességnek számító ötfokozatú váltója játszott nagy szerepet. A típus két évvel debütálása után Renault 11 néven három- és ötajtós testvért kapott, sőt, Amerikában kétajtós kupéként és kabrióként is kínálták
1983 – Audi 100
Elsőkerék-hajtású nagyautó, öthengeres motorokkal – az Audi az új 100-assal nagy lépést tett mai pozíciója felé. Ebben a nemzedékben találkozhattunk először a márkánál az Avant néven kínált kombi karosszériával és az első turbódízel TDI motorral is
1984 – Fiat Uno
Az Unóval kezdünk elérni az általunk is már jól ismert nyugati autók korához, hiszen a rendszerváltozás után hazánkba áramló autók egyik népszerű képviselője a kis Fiat. Arról nem is beszélve, hogy az olaszok egyik sikertörténete, elődje és utódja is egyaránt az Év Autója cím büszke birtokosa, ráadásul Brazíliában a mai napig gyártják
1985 – Opel Kadett
A Kadett/Astra közel fél évszázados történelmének idáig egyetlen kitüntetettje. Az E-nemzedék többek között alacsony légellenállású karosszériájával vívta ki a zsűri elismerését, a három- és ötajtós ferdehátú mellett három- és ötajtós kombi, négyajtós szedán és kabrió variánst is kínáltak
1986 – Ford Scorpio
Minden változatában szériafelszerelésnek számított a blokkolásgátló, 1,8 literes alapmotorja és modern formája jóvoltából az ötajtós Scorpio népszerű céges autónak száímtott
Fotó: Thomas doerfer
1987 – Opel Omega
Az előző évhez hasonlóan 1987-ben is egy nagy, hátsókerék-hajtású limuzin nyert. Akárcsak a Ford, úgy az Opelt is kínálták a gyengécske négyhengeresek mellett izmos V6-ossal
1988 – Peugeot 405
Minden idők legnagyobb arányú győzelmét aratta a 405, hiszen a második helyezettre 212 pontot vert. A 205-össel megkezdett formai irányvonalat követő limuzin és kombi többek között kulturált rugózásának köszönhetően lett népszerű, valamint a PSA-csoport dízeles hírnevét megalapozó 1,9 literes turbódízel erőforrás jóvoltából
1989 – Fiat Tipo
Születésekor meglepő formája és tágas utastere eredményezte a Tipo győzelmét
1990 – Citroën XM
Elődje, a CX sikerét megismételte az XM is – legalábbis ami az Év Autója kitüntetést illeti. Az adaptív csillapítású futóművel felvértezett típus bonyolult elektronikus rendszere rendkívül sok probléma forrása volt
Fotó: Rama
1991 –Renault Clio
Ami az ötösnek soha nem sikerült, azt a Clio első nemzedéke könnyedén teljesítette. A zsűri kegyeit elnyerte modern formájával, széles motorpalettájával, jó úttartásával, méretéhez képest tágas utasterével és gazdag felszereltségével
1992 – Volkswagen Golf
A harmadik nemzedékig kellett várnia a Volkswagennek, hogy a Golfra felrakhassa az Év Autója matricát. Külön öröm lehetett a wolfsburgiaknak, hogy ősellenségét, az Astrát győzte le a szavazáson. A márka első ilyen elismerésének jogosságát bizonyítja, hogy hazánkban is jó sok ilyen fehér ötajtóssal találkozhattunk, hiszen a rendőrség kötelékében számos példány szolgált
1993 – Nissan Micra
Méltán tartják a K11 nemzedéket a legjobban sikerült Micrának, ezért is kapta meg e kitüntetést. Az Angliában – japán minőségbiztosítás mellett – épített kis Nissan volt az első japán autó, amely az európai zsűrit is lenyűgözte
1994 – Ford Mondeo
A kisebb Fiesta és Escort után a Sierra utódja is felhagyott a hátsókerék-hajtással. Gazdaságos motorjai, divatos formája és jó vezethetősége vitte sikerre
1995 – Fiat Punto
Vonzó árának, tágas utas- és csomagterének és nem utolsósorban vonalainak köszönhetően két elődjének sikerét a Punto is megismételte. Összesen kilenc Év Autója címével az olasz gyártó a díj történetének legsikeresebb konstruktőre. Arról nem is beszélve, hogy egyedül a Fiat tudott eddig két egymást követő évben is diadalmaskodni
 |  |
1996 – Fiat Bravo (balra) és Brava
A Tipo utódjának két karosszériaváltozata nevében és megjelenésében is különbözött – ez utóbbi mára egyre több gyártónál bevett szokássá vált. Jó ár-érték aránya és az elődjéhez képest észrevehetően megugrott minőség szerepelt a dicséretek között. Később Marea néven négyajtós és kombi is készült a páros alapjain, sőt, az újkori Mutipla is e platformra épült
1997 Renault Mégane Scénic
Magasan kiemelkedett a Mégane kínálatából az első kompakt egyterű. Ötletes variálhatósága miatt gyorsan népszerűvé vált, nem győzték felturbózni a gyártási kapacitást az igények kielégítésére. A variáns sikerének láttán – nevében – le is választották a Mégane-családról, így ma már csak Scénic-ként ismerjük
1998 – Alfa Romeo 156
Sikerét jó részben Walter da Silva lenyűgöző formatervének köszönheti, ám a minőségi javulás, a sportos futómű és az izgalmas motorkínálat is szerepet játszott abban, hogy a zsűri több, mint kétharmada a 156-nak ítélte oda a legtöbb pontot. Ezzel az autóval kezdődött az Alfa Romeo mai napig tartó románca a rejtett kilincses hátsóajtókkal
1999 – Ford Focus
Akárcsak az előző évben, úgy ezúttal is nagy egyetértés uralkodott a döntőbírák körében, a merész formavilág, az igényes futómű, a széles választék és a jó minőség eredményezte a Focus sikerét
2000 – Toyota Yaris
A második japán győzelem is a kisautók kategóriájának egyik képviselője jóvoltából született meg. A Yaris tologatható hátsó üléssorával, takarékos és kifinomult egyliteres motorjával nemcsak az újságírók körében vált népszerűvé...
2001 – Alfa Romeo 147
Az Alfa Romeo 147 egyetlen ponttal győzte le a második generációs Mondeót. A formás olasz nagy testvérétől örökölt futóművét, gazdag felszereltségét és jó minőségét dicsérték, viszont a B-oszloptól hátrafelé található szűk tereket kritika érte
2002 – Peugeot 307
Kényelmes futómű, a magas építésmódból származó bőséges fejtér és világos utastér, valamint csendes kabin és erős fékek jellemezték. Kategóriájában először kínált részecskeszűrőt kétliteres dízelmotorjához
Fotó: Rudolf Stricker
2003 – Renault Mégane
Különleges formája, gazdag aktív és passzív biztonsági arzenálja (ez volt a márka egyik első ötcsillagos töréstesztű típusa), valamint jó anyag- és összeszerelési minősége szerezte meg az első helyet
2004 – Fiat Panda
Apró méretei ellenére tágas a belseje, a magas vezetési pozíciót a középkonzolra emelt váltókar teszi komfortosabbá, ráadásul vonzó áron debütált – csodálkozunk, hogy megnyerte a szavazást?
2005 – Toyota Prius
A második generációs Prius a fordulópont a márka és az elismerés történetében egyaránt. Praktikusnak nagy jóindulattal sem nevezhető elődje után jól variálható, könnyen felismerhető karosszériát kapott az alaposan továbbfejlesztett hibrid hajtáslánc. Hétköznapi használatban lehet akár dinamikus, ám rendkívül takarékos is. Nem véletlen, hogy a hibridautó szinonimájává vált
2006 – Renault Clio
A harmadik nemzedékkel visszaküzdötte magát az évek során összesen hat elismerést bezsebelő Renault kisautója az első helyre. Ebben fontos szerepet játszott a valóban látványos minőségi javulás, az ötcsillagos törésteszt és a közel négyméteres hosszból fakadó tágas utastér. Történelmi érdekesség, hogy a mai napig ez az egyetlen autó, amelynek több generációja is győzni tudott (hiszen ugye a korábban emlegetett előd-utód győzelmek esetében névcserével járt a nemzedékváltás)
2007 – Ford S-Max
Új formanyelv kezdetét jelentette az S-Max, amely mindössze két pontos előnnyel zárta a befutót. Az elismerést sportos menettulajdonságainak és akár hétszemélyesként is használható, tágas utasterének köszönhette az egyterű
2008 – Fiat 500
Az újságírók is meglátták az 500-ban rejlő hatalmas potenciált. A kisautó egyértelműen retró vonalai, ám modern műszaki alapjai a vásárlók között is sikeressé tették, hiszen már több, mint félmillió 500 készült. Az autó első sorának tágasságát annak köszönheti, hogy a 2004-es győztes Panda alapjaira épül
2009 – Opel Insignia
Egyetlen ponttal utasította maga mögé a Ford Fiestát az Opel, így két évtized után ismét kupát kapott a rüsselsheimi központú cég. Az Insignia első pozícióját biztonsági felszereléseinek, valamint az olyan különleges extráknak köszönhette, mint az Opel Eye kamerarendszer, az adaptív futómű vagy az összkerékhajtás
2010 - Volkswagen Polo
Mindössze a márka második Év Autója elismerése a Polo 2010-es győzelme. Az új Polo egy lekicsinyített Golfnak érződik, vagyis akárcsak nagy testvére, minden szempontból kiegyensúlyozott. Jó minősége, gazdaságos erőforrásai és a kategóriában megszokott méretnövekedéssel dacoló „aprósága” ellenére tágas utastere szerepelt a méltatásban
2011 – Nissan Leaf
Annak ellenére, hogy drága és korlátozottan használható, bizalmat szavaztak az első, nagy tömegek számára elérhető villanyautónak
Bejelentkezés