RSS
Országjáró
A nagy Hungária-körút 8.
2010. december 23. 13:57 | Írta: Pechtol Attila
Libás püspök Szombathelyen, Ják híres temploma, mamutfenyő Gencsapátiban, veteránok Nagycenken, köztéri koncert Sopronban. Kőszeg mindenek fölött.
8.rész: Vasvártól Sopronig
Rég magunk mögött hagytuk Ózdot, Sárospatakot, Nyírbátort, Debrecent, Gyulát, Battonyát, Szegedet, Villányt, Nagykanizsát. Még Vasvárt is. A nagy Hungária-körút tizennyolcadik napja kezdődik. Északnak tartunk, Sopron felé.
A nagycenki kisvasút máig üzemképes
Szombathelyen sokat lehetne időzni. Történelme, épületei, hírességei nem férhetnek el írásunkban. Ízelítőként legyen elég annyi, hogy a hagyomány úgy tartja, itt született Szent Márton, a későbbi tours-i püspök, akinek emlékére annyi libát vágnak november környékén. Szülőházának romjaira épült a mostani Szent Márton-templom, már amennyire az ilyen legendáknak hinni lehet. Szökőkutak, kávézók, templomok. Legalább egy gyors belvárosi sétát érdemes tenni, ha többre nincs is idő.
A jáki templom talán az ország leghíresebb ilyen építménye
Ják román stílusú templomát talán mindenki ismeri. Végre egy alkalmas hely, hogy csoportképet csináljunk. Belépőt a templommal szembeni ajándékboltban lehet venni, igaz később nem kéri senki, nem kell „érvényesíteni”. Mi azért veszünk, ilyenek vagyunk. A templom a miénk, hiszen az országé. Magunkat lopnánk meg (ami nagy nemzeti
 |
| Sárvár vára a Nádasdy-kastély |
sport itthon, egyébként). Ja, ez így egy kicsit demagóg, de mostmár mindegy. Jegyvásárláskor végignézzük a képeslapokat is, nem lenne rossz egyet hazaküldeni, de arra biztosan nincs idő, hogy a helyi postát felkeressük. Ha lehet itt venni bélyeget és van valahol a közelben postaláda, akkor esetleg. Kérdés az eladóhoz: „És hol lehet feladni ezeket lapokat?” Nem túl okosan tettük fel, de azért értenie kéne. „Maga pesti, igaz? Azok kérdeznek ilyeneket.” Ilyen hülyeségeket, arra gondolhat. Talán viccesnek szánta, de elég támadónak sikerült. Ráadásul nem is segített. Egyikünk épp belépett a boltba, az ajtóból visszadörög. „És én egyelőre még nem is kérdeztem!” Én is közbeszólok. „Vele vigyázni kell, mert keményen kérdez.” Befagyasztottuk a levegőt. Kommunikációs csapda. Egy rossz hangsúlyú kérdés vagy válasz, aztán egyből egymásnak esünk. Jellemző. A közügyektől kezdve a legegyszerűbb hétköznapi szituációkig. Valami rosszul működik az egész országban, valami, aminek mindannyian részesei vagyunk, aktívan.
Sáska a kőszegi-hegységben és a hozzá tartozó "így készült" fotó
Útba ejtjük Sorokpolányt, hogy futó pillantást vessünk a Szapáry-mauzóleumra. Zsennye határában az „ezeréves” tölgyet keressük, az ország legöregebb fájának mondják, törzskerülete meghaladja a 10 métert. A kis földúton kikapar az egyik kocsi, szépen beragad a sárba (komoly belvíz mindenütt). Megpróbáljuk kitolni, a kerék alá ágakat teszünk, közben ismét szúnyoghadak támadnak ránk. Lesben álltak, talán ők ásták a csapdát, amibe belefutottunk. Éhesek lehetnek, még az autókat is ellepik, bár nem hiszem, hogy sokat kisajtolnak a fémlemezekből. Néhány csípés után ismét szabadok a kerekek, de nem tudunk tovább menni, még gyalog sem. A Rába-holtág kis hídja összedőlt, képtelenség száraz lábbal átjutni. Nem találhatunk meg mindig mindent. Az ezeréves tölgy kimarad.
Ha az egész ország Kőszeg lenne, nem lenne semmi problémánk
Sárvár a gyógyfürdők városa, persze gyógyfürdőzni nincs időnk (a gyógyfürdő-élményt már amúgy is letudtuk Lentiben). Megnézzük a várat és a vármúzeumot, sétálunk egyet a virágokkal teli, szépen karbantartott városban, veszünk egy hamburgert és rohanunk tovább.
Kőszeg a mai végcél, csak előbb megállunk Gencsapátiban. Saját történelmünket is keressük. Tíz évvel ezelőtt, 1999-ben legendás kirándulást szerveztünk erre a vidékre. Egyszer talán egy visszaemlékezés keretében erről is írunk/írhatunk. Lenne mit. Most csak az arborétum mamutfenyőjét szeretnénk ennyi idő után ismét köszönteni. Vajon áll-e még egyáltalán? De a kapu zárva, a kerítés magas, a kutyák pedig félelmetesebbek, mint annak idején. Nem jutunk be.
Kőszeg: vár és életkép sátorbontás után
Napsütés fogad Kőszegen. Kempinget keresünk, felverjük a sátrakat, mielőtt a városra vetnénk magunkat. Most derül csak ki, hogy van olyan sátor, amely az elmúlt napokban úgy átázott, hogy képtelenség lenne aludni benne. Lakói lázas panziókeresésbe kezdenek, ami (mint kiderül) nem is olyan egyszerű: Kőszegen teltház van.
Fúvóskoncert a vár bejáratánál és pózolás Pál „Kőszegi vagyok” Sándorral
Teltház, nem is csoda. A város kedves, szép, emberléptékű. A központban, a Jurisics-vár kapujánál kb. 25 fős fúvószenekar játszik, majdnem elhisszük, hogy nekünk. A várszínházban épp bemutató kezdődik, közülünk ketten is szereznek rá jegyet valahogy (bár már korábban elfogyott mind – nem is értjük). Mobil borpultot találunk, vásárolunk, beszélgetünk. Mintha nem lennénk már most meggyőzve arról, hogy Kőszegen jó élni, önkéntes aktivista szólít le minket. Kalapomról, nyakamban lógó fényképezőgépemről lerí a turista-lét.
A főtér két jellegzetes építménye: a városkapu és a katolikus templom
„Kőszegi vagyok” – áll a jelvényén, s nagy lendülettel magyarázza, hogy miért klassz ez a város. Éttermet, kávézót ajánl, beszél a nevezetes helyekről. Elsőnek azt hisszük, pénz akar, de erről szó sincs. Lelkes aktivista, rendes ember. Kiderül, hogy verseket ír, s bár szerénysége miatt nem mondja ki egyenesen, de a kőszegi Petőfinek tartja magát. Tanácsára keressük meg a Kék Huszár vendéglőt, hogy 25 napos kirándulásunk egyik legjobb hangulatú vacsoráját töltsük el ott. Sétálunk az esti városban, kivilágított és ki nem világított utcákon. Bámuljuk a vicces vagy érdekes kirakatokat (te jó ég, biztos, hogy ekkora machete-t csak úgy meg lehet vásárolni?).
A főtéren a sarki kávézóban nagy a zaj, tizenévesek rockzenekara lép fel. Ott a helyünk. Úgy tűnik, a közönség inkább csak barátokból és rokonokból áll, pedig jól szólnak a fiúk (egy kicsit szakértőnek gondolom magam). Tapsolunk, énekelünk velük, a koncert végén közös fotóra kérjük meg őket. Ebben a városban úgy tűnik, minden van. Szobi indulásunk óta megszámlálhatatlan településen haladtunk át. Számomra talán Kőszeg a legkedvesebb mind között. Ha megtehetném, ideköltöznék.
Út az óháztatői kilátó felé és a Pechtold István látogatóközpont bejárata
Másnap rövid séta a Kőszegi-hegységben, az Óháztetői kilátóhoz megyünk fel. Búcsúzóul beugrunk a környék természeti értékeit bemutató Pechtold István (rokon?) látogatóközpontba.
Kőszeg felülnézetből
Peresznyén óriásplatánt találunk a szociális otthonnal szemközti kis tó mellett, majd egy helybéli tanácsára - „Urak, amarra csak félút!” - rövidítve megyünk tovább. Gyorsan kiderül, hogy a „félút” nem az út hosszát, hanem a minőségét jelenti. Nem akarunk a derékig érő gabonamezőn autózni, inkább visszafordulunk.
Óriásfa Peresznyén és az út, amelyiken nem vágunk át, még ha rövidebb is lenne
Bekéredzkedünk Csepreg hatalmas katolikus templomába, majd hamburgert veszünk a templom melletti kiskocsmában. A szomszéd asztalnál épp az őszi búzafelvásárlást tárgyalják. Ha jól teszem össze az elcsípett szavakból, kétes korrektségű ügylet köttetik.
A nemeskéri evangélikus templomban minden fából van. elképesztő ács- és asztalosmunka. Méltán büszkék rá a helybéliek. Azt mondják, az itteni szószékoltár a legrégebbi az országban.
Szabadtéri vasúti kiállítás. Felmászni szigorúan tilos
Nagycenkre érve szétszéledünk, mindenki a saját érdeklődését hajtja. szabadtéri vasúti kiállítás és működő kisvasút, veteránautó-gyűjtemény, Európa legszebbnek mondott hársfasora és a Széchenyi-kastély, mint fő látványosság. Én a kastély éttermét támadom meg, a numizmatikai kiállításról majd a többiek beszámolnak (no, meg hát jártam itt korábban többször is).
Veterándömping Nagycenken
Késő délután van, mire Sopronba érkezünk. Sátorverés a Balfi Panoráma-kempingben, majd irány a belváros. Séta, vacsora, majd feloldódunk a tömegben: a főtéren az Apostol ad szabadtéri ingyenkoncertet. Nem állítom, hogy a kedvenceink, sőt legalább egy generációval odébb játszanak, mégis éjszakába nyúlóan elbohóckodunk.
A negyedik szakaszt lezáró napra nem sok marad. Kisétálunk a Fertő-tóhoz, megnézzük a fertőrákosi kőfejtőt, felsétálunk a Sopron fölötti Károly-kilátóhoz.
Testközelben az Apostol. Fertőrákos kőfejtőjét kisebb kirándulással lehet bejárni
Soproni látkép a Károly-kilátóból
Búcsúebéd Balfon. Öt részes körutunk negyedik szakaszát tudjuk magunk mögött. Az utolsó menetben Balfról indulunk tovább, Mosonmagyaróvár, Győr, Pannonhalma, Komárom, Tata, Esztergom érintésével 2006-os indulópontunk, Szob felé. Vajon megtaláljuk-e az akkor kiszögelt indulótáblát?
Folyt.köv.
Az Országjáró/Világjáró rovattal kapcsolatos megjegyzéseket, ötleteket, kérdéseket, kritikákat rendületlenül várjuk a pechtol (kukac) autoteszt.com mailcímre.
A Hungária-körút cikksorozat eddigi írásai:
 |  |
| Szobtól Arlóig | Arlótól Sárospatakig |
 |  |
| Sárospataktól Debrecenig | Debrecentől Szegedig |
 |  |
| Szegedtől Villányig | Villánytól Nagykanizsáig |
 |  |
| Nagykanizsától Vasvárig | Vasvártól Sopronig |
Bejelentkezés