RSS
Országjáró
A nagy Hungária-körút 9.
2011. január 21. 12:52 | Írta: Pechtol Attila
Duzzasztógát a Dunán, vakító kastély Fertődön, álfagyizó Rajkán, krumplibogár Héderváron, Kossuth utca Győrben. Megtudjuk azt is, hol született Liszt nagyapja. Körutunk a végéhez közelít.
9. rész: Soprontól Győrig
Ismerős útszakasz? Elsőre azt gondolnánk. Nem is tűnik hosszúnak. Mennyi idő alatt lehet Sopronból Győrbe érni? Biztosan gyorsabban, mint Budapest határából a központjába. Persze most más a helyzet, nem a hagyományos útvonalon haladunk. Kis falvak, lyuggatott utak jönnek egymás után és látjuk, érezzük, ahogy változik a környezet: a hegyekből síkság lesz, a szegénységből gazdagság. Vagy fordítva. Ez a Hungária-körút lényege. Látni a változást.
Kilátó Fertőboz fölött. Az a nagy zöld síkság, na az ott a tó.
Végig a Duna mentén. Huszonöt napos túránk utolsó öt napja következik, az utolsó szakasz, a körút véghajrája. Balfról indulunk. Sopronhoz tartozik, leginkább gyógyfürdőjéről nevezetes, de a jelek szerint étterme is messze földről vonzza az embereket. De a határ túlsó oldaláról biztosan, sok a német szó körülöttünk. A temetődombon álló kis templomról könnyen készíthetünk drámai fotót, megkereshetjük a közelben, munkaszolgálaton elhunyt Szerb Antal emlékművét, de szokás szerint elcsúszunk az ebéddel (milyen prózai!) és ezekre nincsen idő. Valahogy nem jó, hogy csak 24 órából áll egy nap. Képtelenség mindent belesűríteni. Én nem tudom, másnak sikerül-e.
Hűségemlékmű Fertőbozon és bőségszarus figura a fertődi kastély lépcsőjénélFertőboz egészen kicsi falu. A körzethívószáma 99, a lakossága alig több ennek kétszeresénél. Ha a történeti adatoknak hinni lehet, száz év alatt pont a felére csökkent. Balra a Fertő-tó, jobbra a hegy, nincs hova terjeszkedni, persze minek is kéne. Parkolni sem egyszerű, hajlamos lennék megállni az út közepén, csak érzem, hogy ez nem helyes. Óriás országalma díszeleg a fölfelé vezető lépcsőhöz közel. A hűségemlékmű. Felirat: „A magyar hazát választó községeknek adományozta a kormány.” Hogy melyik kormány és mikor, az nem derül ki. Pedig mostanában ez mennyi embernek számít! Nem túl okos dolog. Felszaladunk a lépcsőn. Jártam már itt korábban, de kevesebb lépcsőfokra emlékszem. Ezt teszi az idő, a kor. A lépcsők hosszabbnak tűnnek. Eljön majd, amikor föl sem tudok menni rajtuk. A tetőn kilátó, szépen rálátni a nádrengetegre, amit Fertő-tónak hívnak.
Hidegség, Fertőhomok, Hegykő, Fertőszéplak. Ez utóbbi a Nemzeti Múzeum alapítójának, Széchényi Ferencnek a szülőfaluja. Nem állunk meg, csak átgurulunk rajta (szorgalmasan kerülgetjük a bicikliseket), hiszen komoly, időigényes programpont vár minket: az Esterházy-kastély Fertődön.
A magyar Versaille: Fertőd
Tűz a nap. A nemrég felújított kastély fehér falai és a fehér kővel felszórt kastélyudvar vakít. Bejelentkezünk egy vezetett látogatásra. Korabeli berendezés, korabeli freskók és történetek a sokáig itt élő Haydnról és a szovjet megszállásról, amikor az épület igazi lehetőségeit kiaknázva istállónak használták a kastélyt. Pedig állítólag nem is.
Kis piros gömbök a kastélyudvaron: stílusos. Jön a vietnami holdújév vagy mi van?
Tehát megcsúszott a balfi ebéd. A fertőbozi lépcső botrányos módon hosszabb, mint ahogy a tervünkben szerepelt. A fertődi kastélylátogatás is szépen elnyúlik. Ha így haladunk, nem jutunk sehova. Mi vagyunk Achilles, a végcélként előttünk lebegő Szob pedig a teknősbéka. Közeledünk, de nem elég gyorsan. Fel kell pörögni. Kapuváron így csak egy cukrászdára van idő. Szinte szerencse, hogy az Osli és Bősárkány közötti Fertő-Hanság Nemzeti Park bemutatóhely zárva van. Azért odagurulunk a bejárathoz, kiszállunk a kocsiból, majd a sok szúnyog miatt azonnal visszaszállunk a kocsiba. A fűben meredező furcsa szobrokat csak bentről vesszük szemügyre.
Döcögünk. Nem is tudom, mikor vezettem ennyire kátyús úton. Talán Budapesten, amikor a frissen felújított utat egyből tönkretette a tél. Nyilván nem gondolták, hogy minden évben van ilyen. Mármint tél. De rossz a hasonlat, ez az út Bősárkány felé akkor volt új, amikor engem még pelenkáztak. Gondolom akkor lesz javítva, amikor engem megint pelenkázni fognak.
Mosonmagyaróváron sátrat verünk, majd beballagunk a belvárosba, vacsorázni. Ez itt a Szigetköz fővárosa. Van-e még egy magyar tájegység, amiről az elmúlt 20 évben ennyi vita folyt, ami ennyi indulatot kavart? Egy ilyen rovatban nem is célszerű ezzel foglalkozni. Lényeg, hogy találunk éttermet, aztán borozót, aztán másik borozót. Hazafelé majdnem beleesünk a Malom-ági Lajtába, majd a nagy szerencsénken örvendezve teljesen rossz irányba indulunk tovább. Szépen körbegyalogoljuk a várost, kényszerűségből.
Jól kijelezve, nehogy beleessünk a sötétben, ha véletlenül erre járunk
Reggel azért sikerül korán kelni és a pékség után egyből a várra fókuszálunk. Könnyű a ki-be járás, egyetem működik itt. Ki sem lógunk a sorból, akár öregdiák-találkozóra is jöhetnénk. A várban berendezett kiállítás még zárva van, nem is tudjuk megvárni a nyitást, rohanunk tovább, mint rendesen.
 |
| Tó és vár Mosonmagyaróváron |
Rajka leginkább a mindenki által ismert határátkelőről nevezetes. Azért megjegyzem, kevesen vannak olyanok, akik olyan útvonalon érkeznek ide, mint mi. Szob-Arló-Sárospatak-Debrecen-Gyula-Szeged-Villány-Nagykanizsa-Vasvár-Kőszeg-Sopron-Rajka. Útikönyvünk szerint ebben a községben éltek a híres zeneszerző-zongoraművész, Liszt Ferenc ősei, és itt született a nagypapa, Liszt Ádám is. Kapcsolódó emléktábla a Szent Márton templomban, de nem látogatható. Azért teszünk egy kísérletet. Nem mintha olyan fontos lenne, hogy lássuk az emléktáblát, de hát ez a Hungária-körút: a túra ilyenekről szól. Gyorsan rájövünk, nem kell feltörni a templomot, a felirat kívül van, jól látható. Vagy nem jó táblát találtunk meg: „A községben állt Liszt Ferenc (1811-1886) dédapjának háza.” A dátumok persze Liszt születését és halálát jelölik, nem azt, hogy mikor állt a ház…
Hirtelen felindulásból fagyizót keresünk. Találunk. Fagyizó-cukrászda. Bent ijedt hölgy. Ennyire nem lehetünk rémisztőek. „Csókolom, csak fagyit szeretnénk.” Zavarba jön. „Az sajnos nincs.” Tovább próbálkozunk. „Akkor valami sütemény…” A pultra mutat. „Épp elfogyott a friss, de dél körül lesz megint.” Mi is kezdünk zavarba jönni. „Akkor csak kávét kérnénk.” Felpattan, telefonálni kezd, hogy jöjjön valaki, mert vendégek jöttek. Kiderül, épp csak megkérték, hogy vigyázzon már néhány percet, amíg a hely gazdája elmegy valahova. „Na ennyire nem fontos, miattunk nem érdemes visszasietni, köszönjük.” Mosolygunk. Legközelebb jó előre bejelentkezünk, hogy ne kellemetlenkedjünk senkinek.
Ide elvileg nem szabad bemenni, de mi lenne ezzel az országgal, ha mindenki minden szabályt betartana?
Dunakiliti a szomszéd falu. Határában nagy duzzasztómű üzemel, szabályozza a Duna magyarországi szakaszának vízmennyiségét. Ismét előjön az előbb említett Szigetköz-téma. Felejtsük el most a szlovák-magyar vitát és az egész vízlépcső-ügyet. Maradjunk abban, hogy műszaki érdeklődésünk visz ki a zsiliphez. Őrzik, de az őr jó fej és gyorsan átlátja, hogy nem terrorcselekményre készülünk, csak éppen körbenéznénk. Elképesztő méretű építmény, még elképesztőbb az erő, amit kordában tart.
Tó a lipóti tanösvény mentén. Madárlesnek is kiváló
Egy a sok közül
Dunasziget, Halászi, Püski, Dunaremete marad mögöttünk. Lipóton megállunk a falu határában. Tanösvény indul innen a Duna felé. Azt mondják, az összes hazai békafaj megtalálható ezen a kis területen. Egy-kettőt ki is szúrunk, amennyire tudunk, fényképezünk. A közelben üzemel az úgynevezett hallépcső, amire azért van szükség, mert a Duna főága és mellékágai között akár többméteres vízszintkülönbség is kialakulhat. A hallépcső segíti a halak mozgását az ágak között.
Letérve a tanösvényről, szarvasnyomon
Héderváron a kastélyt csak kívülről nézzük meg, egyébként szállóként funkcionál. A bejáratot két szobor őrzi, nekem szárnyas szfinxnek tűnnek, pedig nyilván valami rendes nevük is van, mint minden mitológiai teremtménynek.
Érdekesebb az út túloldalán felállított burgonyabogár-szobor. Ha jól értem, az országban itt láttak először ilyen bogarat. Valaki 
behurcolta Amerikából, mint ahogy a krumplit is. Meg a paradicsomot, a kukoricát, a babot és még ki tudja, mit... Nem is értem, mit ettek előtte az emberek.
behurcolta Amerikából, mint ahogy a krumplit is. Meg a paradicsomot, a kukoricát, a babot és még ki tudja, mit... Nem is értem, mit ettek előtte az emberek.Ásványráró közelében óriásfát keresünk. Fekete nyár, 500 centi fölötti kerülettel. Szokatlanul hamar megtaláljuk, igaz a helybéliek is segítettek. Nem úgy, mint Dunaszegen. Azt sem tudták, hogy miről beszélünk, amikor a stabilmotor-gyűjteményt kerestük. Talán nem jól kérdeztünk. Talán nem is ott van. Rohangálunk föl-le a faluban. Minden van, csak stabilmotor nincs. Pláne gyűjteményesen.
Győr felé közelítünk. A határában kicsit keresgélni kell a Radnóti-emlékhelyet.
Győr főteréről kitiltották a gördeszkásokat, hogy ne tegyék tönkre a friss burkolatot. Én nem tudom, jó döntés volt-e...
A város maga szép. Gyönyörű főtér, folyóvíz, hidak, szökőkút, székesegyház, sörözők-borozók, klassz hamburgeres. Nem soroljuk föl, hogy mit érdemes megnézni, minden útikönyv megteszi. A folklórba úgy csöppenünk bele, hogy mi megint sátorozni akarunk. Nem normális dolog, egy ilyen jól fölszerelt városban. Külváros. Nem baj, természetes, majd begyalogolunk vacsorázni. Látom a térképen, hogy egyszerű bejutni a belvárosba, csak végig kell gyalogolni a Kossuth utcán. Szürkül, mire felverjük a sátrakat és már indulunk is.
Szökőkút és városháza Moson-megye központjában
Az is baj, hogy nyuszik vagyunk. A Kossuth utcán van élet. Atlétatrikós-alsógatyás alakok kártyáznak az út közepére kitett faasztalon, piros Lada áll az omladozó kapu mellett, valami asszony próbálja a szanaszét rohanó gyerekeit üvöltözve egybeterelni, szlovák rendszámú Audi Q7 dudál, ahogy kifordul a 120 éves ház udvarából. Tiszta etnikumú területre tévedünk. Visszafordulni már késő. Hogy jogosan vagy nem, azon lehet okoskodni, de tény, hogy némi félelemmel vonulunk végig. Persze semmi gond nincs, csak túlizguljuk.
Ez nem a Kossuth utca, hanem egy békésebb terület
A belvárosba érve azért leszólítom a (láthatóan új) kismotorja mellett büszkén feszítő rendőrt. Vacsora után, késő este vissza kell majd jutnunk a sátrakhoz. Mit gondol, ugyanerre menjünk? „Hát nem tudom. Mit mondjak? Emberre ritkán támadnak. Értéket azért nem vinnék be oda.” Órákkal később is emlékszünk a szavaira. A folyóparton haladva, nagy kerülővel érünk vissza a cuccainkhoz.
Folyt. köv.
Az Országjáró/Világjáró rovattal kapcsolatos megjegyzéseket, ötleteket, kérdéseket, kritikákat rendületlenül várjuk a pechtol (kukac) autoteszt.com mailcímre.
A Hungária-körút cikksorozat eddigi írásai:
 |  |
| Szobtól Arlóig | Arlótól Sárospatakig |
 |  |
| Sárospataktól Debrecenig | Debrecentől Szegedig |
 |  |
| Szegedtől Villányig | Villánytól Nagykanizsáig |
 |  |
| Nagykanizsától Vasvárig | Vasvártól Sopronig |
Kommentek:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Moson_v%C3%A1rmegye
Bejelentkezés