RSS
Világjáró
Erdély peremén
2011. február 15. 11:33 | Írta: Pechtol Attila
Népszerű ugyan, de az igazi tömegturizmus még nem tört be ide. Talán csak néhány év van hátra addig. Szerencsések vagyunk, hogy még ilyennek látjuk. Pádis-fennsík, RO.
Nagyváradnál délnek fordulunk, Belényes felé. Térkép nélkül, emlékezetből közlekedünk, nem először járunk erre. Megvannak a saját tájékozódási pontjaink. Mind közül a legviccesebb a „frutti fresh” feliratokkal díszített gyár (ami után 90 fokot kell tekerni a kormánykeréken, de mindig elfelejtjük, mert vagy beszélgetünk vagy szól a zene és énekelünk). Talán valami helyi üdítő lehet. Igaz, a fekete füstöt okádó kémények mást sejtetnek. Hogy kerülnek ide ezek a kémények, egy turistaparadicsom, egy tüdőszanatóriumnak ajánlott völgy közvetlen közelébe?
Híd a Ponor-réten. Éppen nincs szükség rá, a víz meglepően sekély.
Romániában vagyunk, közel a határhoz. Erdélyben? Persze, a köznyelv minden Romániához került volt magyar területet Erdélynek hív, ezért hívjuk mi is nyugodtan annak. Földrajzilag-történelmileg: Partium/Részek. Nem árt tisztázni, csak a pontosság kedvéért.
A valamikori Bihar vármegye fontos városa volt Belényes (ma: Beius), most pedig a környékbeli magyarság fontos bástyájának mondják. De ne legyenek illúzióink, szinte alig beszél valaki magyarul. A „fontos bástya” a lexikon szerint mindössze 8,5%-ot jelent, saját mintavételünk pedig ennél is alacsonyabb számot jelez. Ez nem Székelyföld. De mi nem is azért jöttünk. Ez most nem kulturális utazás. Természetjárás a cél.
Az elején kell meghúzni a tempót, mert Belényes után, a hegyen már olyan rossz az út, hogy alig néhány kilométert teszünk meg óránként. Ha szerencsénk van. Ha nincs, az előző esti eső (állítólag ez Románia legcsapadékosabb vidéke, bár ezt nehezen hisszük) méretes sziklákat görgetett az útra, amiket kézi erővel kell majd odébb-pakolnunk, hogy az autó tovább tudjon gurulni. Mint néhány éve, amikor éjszaka, fejlámpával világítva emelgettük a kőtömböket s bőven éjfél után értünk szokott szállásunkra, Bogatelepre.
Ő a mócok kutyája. Terelgeti a birkákat és kaját kunyerál.
A boga szó jelentése „bika”. A közeli hegycsúcsot hívják így… Mióta is? Mióta magyar nyelvű emberek élnek errefelé. Mert a boga magyar szó (pontosabban már nagyon régen magyarrá lett), még ha városi fülünknek nem is tűnik annak.
Bogatelep már az erdő mélye. Még nem a fennsík, de már eléggé civilizálatlan ahhoz, hogy ne legyen kisbolt vagy hasonló. Ide mindent hozni kell. A helyi rendőr utolsó söreit vesszük meg, mert persze azt elfelejtettünk bepakolni.Azért ez még nem a világ vége. Panziónk mindennel felszerelt, ahogy kell. Háziasszonyunk itt tölti az év nagy részét (tőle veszünk turistatérképet is), de igazából Kecskemét környékéről való. Sokéve költöztek ide, orvosi tanácsra, az alföldinél jobb levegőt keresve. Itt ragadtak. Akkor még nem volt itt semmi. Infrastruktúra most sincs sok, csak a házak nőnek ki egymás után a földből. A kert végében kanyargó kis patak vizét vezetik a fürdőszobákba, fával fűtenek (kívülről) és pálinkával (belülről). A számításban nincs hiba, a turisták jönnek, minden évben egyre többen. Aztán következő évben visszajönnek, majd megint visszajönnek, mint ahogy mi is tesszük.
Havasi rétek és mészkősziklák-hamisítatlan Pádis-fennsík
Véletlen-e, hogy a turistajelzésekből a román zászlót is össze lehet tenni?
 |
| A Szamos-bazár barlangjának bejárata - belülről. Két lépéssel odébb már fejlámpára is szükség van. |
Most először látjuk, hogy a magánházakon kívül valami más is épül: a fennsíkra vezető út nemsokára betonburkolatot kap. Már most annyira ki van szélesítve és le van gyalulva, hogy terepjáró nélkül is simán fölmegyünk. Ha elkészülnek, hóban is járható lesz. Elsőre örülünk neki. Ha egyből a fennsíkról indulhatnak a gyalogtúrák, több idő marad az igazán értékes helyekre, ráadásul a szintkülönbség sem vesz ki az emberből annyit. Második gondolatunk már ennél tovább megy: ha Bogatelepig, majd onnan a fennsíkra korrekt út épül, elhárul az utolsó akadály is a tömegturizmus elől. Az idelátogatók létszáma gyorsan megsokszorozódik. Utánuk pedig jönnek a fánksütők, sörözők, sífelvonók, bögreárusok. Vehetünk majd tányérkészletet és faragott fokost is. Belépőt fognak szedni a természetvédelmi területre, parkolódíjat a kocsik után. Kell ez nekünk?
Talán igen. Túrázók most is vannak szép számmal. Szembe jönnek, megelőznek, sátoroznak, tüzet raknak. Ez már rég nem az a hely, ahol az ember napokig bolyonghat magányosan. Persze, ennél is többen lesznek. De a szervezettség, szabályozottság (esetleg egy nemzeti park státusz?) miatt talán kevesebb lesz a szemét, talán jobban védett egy-egy értékes hely. Mert a Pádis igazi erénye ma sem a vadregényesség, hanem a csokorba szedett karsztjelenségek.
Barlangok, víznyelők, felbukkanó-eltűnő források, havasi rétek mindenütt. Karrok, marmiták, töbrök, dolinák, hogy kevésbé egyértelmű szavakat is használjunk.
És hogy jutunk át? Inkább romantikus, mint veszélyes
A leghíresebb talán a Csodavár és a Szamos-bazár. Vezető nélküli könnyű barlangtúrára is alkalmasak, ha van fejlámpánk és tudunk vigyázni arra, hogy hova lépünk. Az előbbi hatalmas sziklakapuja ellenére később igencsak beszűkül, magas vízállás esetén nem is lehet átkelni rajta. Európa legnagyobb exo-karsztjelenségének mondják.
A fennsík egyébként mesebeli kiránduláshelyszín a barlangoktól függetlenül is. Könnyű gyaloglóterep, lucfenyőkből álló erődfoltokkal tarkított rétek, vonuló birkanyájak (pásztoraik a mócok?), nagypanorámás sziklák, hegyi patakok, kis tavak. Beszorulva Magyarország és Erdély közé. Nincs messze. Sem kilométerben, sem években mérve.Bő évszázada még nem ismerte ezeket a helyeket senki. A barlangokba a hegyi emberek sem merészkedtek be. Az örmény ősökkel büszkélkedő, magyar nemesi családból származó Czárán Gyula térképezte fel, jelezte ki először a környéket, írta le karsztjelenségeit (az ő ötlete például a Szamos-bazár név is). Tíz éve még alig járt ide valaki, annyira nehezen lehetett megközelíteni. Öt év múlva egymást fogják érni a virsliárusok. Ha öt év múlva lesz még olyan, hogy virsli…
Az Országjáró rovattal kapcsolatos megjegyzéseket, ötleteket, kérdéseket, kritikákat rendületlenül várjuk a pechtol(kukac)autoteszt.com mailcímre.
Az Országjáró/Világjáró rovat korábbi írásai:
Bejelentkezés