2011. február 15. 07:13 | Írta: Schermann Sándor
Dél-Olaszországban új autópályát építenek, a régi hidakat azonban nem fölrobbantani akarják, hanem újrahasznosítják. A pályázatra benyújtott tervek között a pillérekre épített falu, szélerőmű-farm és zöld sétálóutca.
Őszinte leszek, és bevallom: mindig is híve voltam a műemlékek ilyen jellegű újrahasznosításának. Miért kellene hagyni, hogy egy épület üresen porosodjon, ahelyett, hogy valami érdekes és izgalmas új felhasználási lehetőséget találnánk? Ezért tartom remek ötletnek például a budapesti Millenáris Parkot. Nem csöndben várja az összeomlást, hanem felújítva, parkosítva kulturális központként feltámadt. Nagyban ugyanez mondható el a német Ruhr-vidékről. Bár a szénbányászat alkonya a területen visszavetette a munkahelyek számát és százával álltak elhagyatottan a hatalmas csarnokok, mára jelentős részük újra pezsgő élet színhelye. Kultúrközpontok, múzeumok, szállodák működnek az egykor ürességtől kongó falak között. Még a gáztornyok hasznosítására is találtak megoldást, egyikben például többszintes múzeumot találunk, tetején kilátóval, egy másikat pedig feltöltöttek vízzel, sőt még egy-két roncsot is elhelyeztek benne. Így ma a szövetségi köztársaság minden pontjáról oda járnak gyakorolni a mentőbúvárok. Mára ezek a helyek több embert alkalmaznak, mint bezárásuk előtt.
Vagyis egy létesítmény nyugdíjazása nem feltétlenül jelenti aranykora végét, sőt! Ám Dél-Olaszországban jogosan merült fel a kérdés, mit kezdjünk egy használaton kívüli völgyhíddal? Egy ilyen műépítmény lényegesen kevesebb újrahasznosítási lehetőséget kínál – gondolhatnánk. Éppen ezért tavaly tavasszal pályázatot írtak ki, hogy a Scilla és Bagnara közötti tíz kilométeres szakasz hídjait ne fölrobbantani kelljen. Hiszen új, biztonságosabb autópálya épül alagutakkal a látványos, negyven-ötven éves viaduktok helyett. Azonban a völgyhidak gyönyörű tájon vezetnek keresztül, egyik oldalon a hegyes-völgyes vidék, másik oldalon a tenger látványával, így vétek lenne megválni tőlük. A teljes eltakarítás és a környék rekonstrukciója mintegy 40 millió euróba kerülne.
Ezért pályázatot írtak ki, hogy az A3 autópálya „feleslegesé váló” műépítményeinek felhasználásával egy zöld területet alakítsanak ki, lehetőleg a fenti költségkeretnél gazdaságosabban. A Parco Solare Sud alapelképzelése, hogy az egyik útpálya megmaradna a kétirányú forgalom számára, a korábbi szervizutak és műszaki területek megnyitásával pedig a környező falvak közlekedését is javítani lehetne. A több mint félszáz pályamű közül a 15 fős zsűri által két kiemelt alkotást, valamint a három legjobb tervet mutatjuk most be.
CAS_DA
E kiemelt mű spanyol tervezői a megújuló energiaforrások bemutatóterévé változtatnák az autópályaszakaszt, a 35 milliós költségvetésükből turisztikai célpontot alakítanának ki. A számos parkoló érintésével a teljes szakaszon buszok szállítanák az érdeklődőket, akik megtekinthetnék, hogyan is néznek ki ezek a zöld megoldások.
e-techture
A két angol tervező projektje egyszerre műalkotás és szélerőmű-farm. A hidakra függőleges PVC-bevonatú membránokat aggatnának, ezek a torzió mértékében változó mértékben nyelik el, illetve verik vissza a nap sugarait, így különleges látvány nyújtanak. Ráadásul a kábelekre függőleges tengelyű, 30 kilowattos szélturbinákat szerelnének áramtermelésre.
Seeding Green Education (J-A)
Nem mindennapi megújuló energiaforrást választottak a kolumbiai tervezők, hiszen tervük középpontjában az oktatás áll. A „zöldségek” központi információs és felvilágosító központjának szánják a területet, ahol az emberek első kézből tapasztalhatják meg a különböző megújuló energiaforrások titkait, működését. Különösen szép megoldás a hidakról a völgybe ívelő lombtakaró, amely kicsit több mint egy évtized alatt teljesen zöldbe borítaná a viaduktokat, valóban a természetes környezetbe olvasztaná a betonmonstrumokat.
Solar Wind (coffice)
Kilátóteraszok sétálóutcájává alakítanák az olasz tervezők a régi A3 autópálya hídjait, ahol a látogatók az önellátó üvegházak terményeit közvetlenül is megvásárolhatnák. Az aszfaltot az Egyesült Államokban már használt megoldásra (solar roadways) cserélnék, ahol az úttest felületében egy fizikai hatásoknak igen ellenálló műanyagban napelemek rejtőznek. Ráadásul a pillérek között elhelyezett óriási szélerőművek évente 40 millió kilowattóra áramot termelnének, ami 15 ezer háztartás ellátására elegendő.
PR+OFF
A háromtagú francia csapat nyerte meg a 20 ezer eurós fődíjat, a környék 8-30 Celsius fokos klímáját és a vulkanikus terület adottságait kihasználó önellátó, függőleges falujával. Az oszlopok megerősítésével, kiegészítő tartószerkezetekre épülnének a szintek, amelyek különleges elegyét nyújtanák a gyönyörű látvány biztosította természetközeli életnek és a sűrűn lakott városokban tapasztalható szociális összetartozás élményének. A település külső (civilizásciós) segítség nélkül teremtené meg az élet alapvető feltételeit, sőt még a szennyvíz tisztítását is megoldaná tervük. A geotermikus erőmű áramot és hőt biztosít, a háztartási gázt szerves hulladékból állítanák elő és az esővizet is felhasználnák.
A fenti tervek és változatos ötletek láttán felmerül bennem a kérdés, hogy nálunk meg lehetne-e csinálni valami hasonlót. Mondjuk kezdjük kisebb léptékben: a biatorbágyi viadukt zöld újrahasznosítása szentségtörés lenne?
RSS
Kommentek:
Ötletnek nem rossz. Kifejezetten szimpatikus. :)
Ha gonosz vagyok:
Szélteher?
Vagy ki is kötik akkor már a viaduktot?
(2 esetben nem látom ezt komoly problémának: CAS_DA és a PR+OFF esetén)
Bejelentkezés