RSS
Világjáró
Francia tél? Guadeloupe!
2011. március 10. 10:43
Guadeloupe??? Itthon a legtöbb embernek nem sokat mond a név. A sziget egyike azon francia területeknek, amelyet az anyaországban “tengerentúli megye” néven emlegetnek.
Megye az Atlanti Óceán másik oldalán, a Kis-Antillák részeként. Gondoljunk csak bele, mintha Nógrád egy hasonló méretű sziget lenne valahol Jamaica mellett…
Mátrix: Úgy tűnik, az emberekkel ellentétben a madarak fel vannak gyorsulva!
Persze sokba kerülnek ezek a kis szerzemények az anyaországnak. Évente több milliárd eurós fenntartási költségüket Franciaország állja. Cserébe civilizált környezetet biztosítanak a tél elől ide menekülő francia családoknak és nyugdíjasoknak. Jönnek is szép számmal, járókerettel, kutyával, gyerekekkel. Naponta indulnak a 747-esek Párizsból, a jegy ára is viszonylag kedvező. Nem csoda, hogy a szigeten gyakorlatilag a francia az egyetlen beszélt nyelv, hiszen a látogatók 95 százaléka az anyaországból érkezik. Nyelvi problémájuk tehát nincs. Mármint a franciáknak. Mert a hétköznapi, angolul beszélő magyar ember csak akkor jut valamire, ha előtte minimum elbohóckodott egy “bonzsű, szává”-val. A hivatalos fizetőeszköz az euró, nehogy a fejben átváltás esetleg kihívás legyen. Szükség is van a turisztikai bevételekrere, mert a cukornádon kívül mindenből importra szorul a sziget.
Itt vagyunk hát ezen a trópusi szigeten, ahol januárban is 30 fok van, a tenger 27 fokos, jó a közbiztonság, és az utolsó falu mögötti kis tanyán is szelektíven gyűjtik a szemetet (műanyag zacskó eleve nincs!).
Mit kezdhet itt magával az ember? Ha itt lenne maga A Riporter, biztosan szörnyülködve törölné az izzadtságot a homlokáról: ezek a rettenetes trópusi körülmények, talán épp innen jött ki az ebola?
Így készül a kakaó és az esti kreol buli a parton
Érdemes már a reptéren kocsit bérelni, mert a sziget ugyan nem nagy (kb. 90x80 km), de a buszjáratok ritkák, robogó pedig nincs! Úri nép él itt, nem valami ázsiai ország ez, kérem szépen! 4 kerék, az a minimum! Igaz, meg is van az eredménye: folyamatos dugóban araszolás, lassú a haladás a kétszer egy sávos utakon. Vannak biciklisek, de leginkább csak a kreolok (helyi fekete lakosok). Nem sokan bírnák a hosszú emelkedőket 110 százalékos páratartalom mellett, 30 fokban.
Tipikus színek. Bánffyhunyaddal ellentétben itt jól mutatnak
Kakaó és papagáj: karibi klisék
A Karib-szigetek közül Guadeloupe a fejlettebbek közé tartozik - ami azt jelenti, hogy van pl. Spar, de nincsenek nagy behemót szállodák és resort komplexumok lezárt partszakaszokkal. A legtöbb turistát a kisebb méretű középkategóriás és luxus appartmanok nyelik el, így pont emberi léptékű marad a civilizáció, persze a zajos fővárostól, Point á Pitre-től eltekintve.
Ha aktív programra vágyik az ember, számtalan túralehetőség várja a dzsungelben. Van, amelyik szép panorámával jutalmaz meg, mint például a mai napig aktív Soufriere vulkán csúcsa. Külön jó, hogy a rommá ázott vagy izzadt túrázó (az időjárás csak szerencse kérdése egy, az óceán közepén emelkedő hegyen) visszafelé egy természetes termálvizes medencében is pihentetheti tagjait.
A nemzeti park területén, főleg az azt átszelő Traversé út mentén több mint 100 km ösvény vezet az esőerdőben, sok közülük páfrányokkal és kúszónövényekkel keretezett vízeséseknél ér véget. Ezek szinte mind tiszta vizűek, és bátran lehet fürdeni, sőt fejeseket ugrálni az alattuk lévő medencékbe. Persze azt mondják, trópusokon édesvízbe a kislábujját se lógassa bele az ember, de ezeken a kisebb szigeteken azért más a helyzet. A nemzeti parki védelmet is tiszteletben tartják (magyar szemmel mindig meglepő), nincs legeltetés, szemetelés. Persze lehet, hogy pár hónap múlva a Szent Lászlóban majd mást mondok, de ott jó ötletnek tűnt az a hideg víz (alapszlogen: akkor-ott jó ötletnek tűnt – mint a híres taxis, villanykörtével a szájában).
A jó idő és a panoráma nem garantált a hegyekben, cserébe egész évben zöld a sziget
A levélvágó hangyák nagy szorgalommal kopasztják a dzsungelt
Nincsenek például veszélyes állatok (kígyók sem) a szigeten, de nagyobb testű őshonos emlősök sem, ahhoz túl messze van a szárazföld/túl kicsi a sziget. A legnagyobb szárazföldi élőlény a leguán. Teljesen veszélytelen, kb. egy méteres hüllő, Attenborough-sorozatokból ismerős lehet mindenkinek.
Iguana és tengeri csiga, pontosabban az utóbbinak csak a háza - ilyen melegben minek is az!
Mivel a téli, „száraz” évszakban is rengeteg eső esik (értsd: naponta többször), a hegyi ösvények szigorúan kétfélék lehetnek:
- sziklás - és ekkor szerencsénk van, mert tiszta víztócsákban tocsogunk.
- saras - a sár itt más fogalom, a gazdag vulkanikus, agyagos talaj a dzsungel mélyén ha felázik, akkor a legkisebb lejtőn sincs megállás. Hamar beborít mindenkit nyakig, mint a harcba induló bennszülötteket. A papucsokat, cipőket legtöbben kézben viszik inkább, mert tíz lábujj jobban tapad a 10 cm mély sárban, mint a vibram talp.
Esős napokon jó elfoglaltság lehet a védettebb múzeumok, botanikus kertek, parkok látogatása, ezekből Basse Terre-en van bőven. A mosómedve-parkban a mosómedvéken kívül van egy kiépített canopy pálya, ahol a lombok között, 15 méter magasból is tanulmányozhatjuk a dzsungelt. A múzeumok egy ilyen szigeten természetesen elég szerények: pár lepkegyűjtemény, csigák–kagylók, kakaó vagy kávé előállítása, ilyesmi a téma.
Ahol cukornád van, citrom és rum is akad!
Kivétel a Rum Múzeum. Megnyerte a tetszésünket. Láthatóan mindenkiét, egyébként. A lepárló meglátogatása után ugyanis végig lehet kóstolni az üzem termékeit is, a friss vagy érlelt rumokat, illetve ezeknek gyümölcsleves likőr változatait. Az egyik legszórakoztatóbb múzeumlátogatásom volt, az biztos. Csak előre ki kellett sorsolni, ki lesz a sofőr (nem árt csalni a sorsolásnál, hogy biztosra menjünk)! A helyiek amúgy nem bonyolítják túl a koktélkultúrát, alapvetően kétféleképpen isszák a rumot, ami ízében inkább a cukornád pálinkához hasonlít: vagy passiógyümölcs levével keverve, ennek neve planteur puncs, vagy simán egy szelet zöldcitrommal és barnacukorral, tradicionálisan, parasztosan, ez a tea puncs (a teához semmi köze, egy az egyben Caipirinha).
Azt mondják, a trópusi étrend egészséges. Kérdés, lehet-e bármi egészséges, ami trópusi.
A karibi konyha nem összehasonlítható mondjuk az ázsiaival, de itt Guadeloupe-on a francia ízek ezekkel a friss alapanyagokkal keveredve azért mindenképp megérnek egy próbát, főleg a tenger gyümölcsei és a friss hal. A reggel-este frissen sütött bagettekért és süteményekért pedig külön köszönet illeti a franciákat. A trópusi gyümölcsöket nem megkóstolni olyan bűn, aminek a hét legfőbb közt lenne a helye (mondjuk a torkosság helyett). A mangó, kókusz, ananász mind helyi termés.
Meg ne feledkezzünk arról, amiért az emberek 99 százaléka idejön: a Karib-tenger! A képeslapra illő pálmafás fehér homokos partokból nincs hiány, a legszebbek Grande Terre-en találhatók, mint pl. Sainte Anne vagy Le Gosier. A legkeletibb csücsök, Pointe des Chateaux, egy szép kilátópont, ahol a sziklaszirteket a nyílt óceán hullámai ostromolják.
Strand a szokásos kellékekkel és a Cousteau Reserve - a tenger élvezetének két módja
Aki a strandon sörözést és sorbet-zést megunta, és aktívabban szereti tölteni az időt, annak talán a Cousteau Reserve a legjobb választás. Itt található a legtöbb búvárbázis, ráadásul a közelben hajóroncs is van. Teknősöket szinte minden merülésnél láthat az ember. Kajakot is lehet bérelni ugyanitt a parton, ezzel a közeli szigeteken kiköthetünk, a part szép védett, a víz sekély, itt a legjobb talán a snorkelezés.
A tengeri nemzeti park elnevezése azért mindenképp vicces: Cousteau kapitány elismert óceán kutató volt az 50-60-as években, filmjének, a Csendes Világnak a tévhitekkel ellentétben mindössze egy képsorát forgatták itt, nagyobb részét a Seychelle-szigeteknél. A film ma már legfeljebb mint érdekesség ajánlott, például hogy lássuk, az akkori tudós és kutató környezettudatos hozzáállása mennyire különbözött a maitól: amikor megérkeztek ide hajójukon, dinamittal halásztak a forgatás helyszíne mellett, ha teknősöket találtak azokat ülőzsámolynak használták. Manapság a horgászatot, a korallok és egyáltalán minden létező víz alatti élőlény érintését tiltják. Szigorúan büntetik, ellenőrzik is.
Naplemente a Pigeon Island mögött
A karibi szigetvilág felfedezésének egy másik kiváló módja a vitorlázás. A hajóról szinte érintetlen helyeken lehet merülni, nagyhalakra horgászni, és ha az egész éjszakás hullámzásban zötykölődés és a bezártság sincs elvi okokból kizárva, akkor szépen meg lehet látogatni távolabbi szigeteket is, Antiguát, Barbudát, vagy Dominikát. Menet közben nem ritka, hogy cápákat lát az ember vagy delfin csapatok kísérik a hajót. A bálna szezonális látványosság, de esély azért mindig van. Ha csak egy napunk van hajózni, akkor az Isle de Saintes jó választás, ezek a kis szigetek csak egy órás hajóútra vannak Guadeloupe-tól, a járatok óránként indulnak oda és vissza.
Ha a rum, a szigetek, a dzsungel, a teknősök-delfinek felbukkanása nem lenne elég a boldogságunkhoz, akkor gondoljunk csak egy pillanatra az otthon maradókra (januári hidegben, sötétben), miközben függőágyban szürcsölgetjük a rumot!
írta: Mónus István
rovatvezető: Pechtol Attila
Az Országjáró rovattal kapcsolatos megjegyzéseket, ötleteket, kérdéseket, kritikákat rendületlenül várjuk a pechtol(kukac)autoteszt.com mailcímre.
Az Országjáró/Világjáró rovat korábbi írásai:
Bejelentkezés