RSS
Kiállítás
Svájc rejtett kincsei
2011. június 10. 10:00 | Írta: Schermann Sándor
Az óragyártás, a csokoládé és a bankok mellett két haszonjárműmárkát is köszönhetünk az alpokbeli országnak. A Berna és a Saurer történelme mellett személyautós ritkaságokat is megcsodálhattunk a Setz Museumban.
Nem mindennapi gyűjteményre leltünk a Zürichtől negyven kilométerre nyugatra fekvő Dottikon településen. A Scania új Euro 6-os motorcsaládjának menetpróbája kapcsán jártunk erre, és a program alatt akadt időnk megtekinteni az egyedülálló Setz Museumot. Hogy mitől is egyedülálló? Egyrészt a bemutatott személyautó- és haszonjármű-különlegességek miatt, ami a gyűjtemény gazdájának, Hanspeter Setznek köszönhető. Setz úr hús évesen vette át az apja által még az 1900-as évek elején alapított fuvarcéget, amelyet időközben az üzletvezető közel teljesen tönkre tett. Kemény munkával újra felépítette azt, így a cég új aranykorában 120 járműből álló flottával rendelkezett, a 250 alkalmazottat pedig apai gondoskodással irányította. 1997-ben adta el a vállalatot, és két évvel később vette a cipőgyár épületét, amelyet ma bérbe adnak, az ezen üzem területén lévő garázscsarnokban működik a múzeum. Körülbelül 30 gyönyörűen felújított teherautó és számtalan személyautó tekinthető meg itt. Az „apróságok” között olyan „tucatautókkal” is találkozunk, mint a Citroën Traction Avant és a DS, a Porsche 356, a Volvo Amazon vagy éppen a legendás Audi Quattro.
Rauch und Lang Model R, 1914
Setz úr mindig is fontosnak tartotta a környezet kímélését, erről számos „zöld” autó is bizonyságot tesz a kiállításon. Sorukat egy négyfokozatú váltóval szerelt, akkumulátoros elektromos autó nyitja az első világháború idejéből
Bugatti Type 35B, 1927
Több mint ezer versenygyőzelem kapcsolódik a Bugatti legendás típusához, a gép karrierjének csúcsán átlagosan heti 14 (!) győzelmet szerzett világszerte. A húszas évekre, a 24 órás Le Mans-i versenyek és a Mille Miglia kora előtt, a Targa Florio közúti verseny számított a legrangosabb megmérettetésnek, ezt a hegyi szerpentineken rendezett küzdelmet a Type 35 öt egymást követő évben is megnyerte. A kiállított 35B (avagy 35TC) a típus utolsó, legerősebb változata, a kompresszorral 138 lóerőre izmosított, 2,3 literes motorral szerelt variánsból mindössze 45 példányt építettek
 |  |
 |  |
| Plymouth Savoy, 1956 | Mercedes-Benz 190 D „Ponton”, 1960 |
| Kormányváltós szépségek az óceán két partjáról – szülőhazájuk jellegzetességeivel: a hatalmas Plymouthban hathengeres, 3,8 literes motor dolgozik, ám mindössze háromfokozatú a 125 lóerős egység váltója, míg a kisebb német orrába takarékos, ám szerény (50 lóerő) teljesítményű dízelt szereltek, négyfokozatú váltóval társítva | |
Rover 3500
A P6 sorozat legerősebb, V8-as motorjával szerelték ezt a Rover 3500-at, amely a világ első „Év Autójának” csúcsmodellje volt
 | |
 |  |
NSU Ro 80. 1976 Két Wankel-motoros német különlegesség is áll a csarnokban, a Roverhez hasonlóan ez a típus is az „Év autója” cím büszke birtokosa. A négyajtósok egyliteres, kéttárcsás erőforrása 115 lóerőt és 164 newtonmétert tudott | |
 |  |
Volkswagen K70, 1973 Eredetileg az NSU Ro 80 kistestvérének szánták – erre utal típusjelzése is – végül a K70 az első folyadékhűtéses orrmotorral szerelt, elsőkerékhajtású Volkswagenként vonult be a történelemkönyvekbe. Az alig 11 ezer kilométert futott példányban már a nagyobb, 1,8 literes motor dolgozott, a 106 lóerős egységhez négyfokozatú kézi kapcsolású váltót csatoltak | |
 | |
 |  |
Mazda RX-7, 1981 A Wankelek sorában az NSU-k és egy RX-8 mellett egy első generációs Mazda RX-7 is áll. A kéttárcsás, 115 lóerő teljesítményű egység akár 200 kilométer/órás tempóra is gyorsíthatta a kis sportkocsit | |
 |  |
Honda NSX, 1991 A legendás Formula-1 pilóta, Aryton Senna, közreműködésével kifejlesztett Honda NSX egy példánya is helyet kapott a gyűjteményben | |
Jaguar XJ 220, 1992
A Jaguar szuper-sportkocsija nemrég kapott szellemi örököst a C-X75 gázturbinás tanulmányautó formájában. Az XJ 220 3,5 literes, turbófeltöltésű benzinmotorja 542 lóerőt adott le, így végsebessége a 340 kilométer/órát is meghaladta
 |  |
Citroën AX Eléctrique, 1996 Újabb „zöldség”: a kis francia népautó belsejében első pillantásra legfeljebb a váltókar hiánya tűnhet fel, ez árulkodik arról, hogy ez bizony a 11 kilowattos elektromotorral hajtott variáns. A villanyos Citroënt 120 kilométeres hatótávolság jellemezte, akkumulátorai hét óra töltést igényeltek | |
 | |
MEV 1 A Migros Electrical Vehicle egy pöttöm, mindössze 240 kilogramm saját tömegű villanyautó, amely a két fokozatú váltó jóvoltából akár 100 kilométer/órás sebességgel is haladhatott, hatótávolsága 100-150 kilométer | |
 | |
 |  |
Tesla Roadster, 2010 Első generációs Toyota Prius és szintén „eredeti” Honda Insight is szerepel a kiállításon, azonban a 185 kilowatt teljesítményű, 260 newtonméter forgatónyomatékú Tesla azoknál egy fokkal izgalmasabb látvány. A Lotus-szal közösen kifejlesztett sportkocsi nyolc óra alatt tankolható fel árammal, és ez ideális körülmények között akár 300 kilométerre is elegendő lehet | |
Sauber Petronas C22, 2003
Még Formula-1 versenyautó is szerepel a tárlaton, hiszen a Sauber svájci csapat. A 2003-as szezonra épített gép farában 850 lóerős V10-es motor dolgozott
Nem véletlen, hogy a száguldó cirkusz hevét képviselőinek egy példánya is megjelenik a kiállítás anyagában. Úgy látszik, az autóiparban tevékenykedő svájciak fontosnak tartják hazájuk termékeinek népszerűsítését. (Hiszen nem Hanspeter Setz az egyetlen, aki így gondolja, idézzük csak emlékezetünkbe Frank Rinderknecht szüleményeit, a Rinspeed tanulmányautóit!)
A Setz Museumban ez igazán hangsúlyosan megjelenik, hiszen a Berna és Saurer haszonjárműgyártók történelmét szépen bemutatják a többnyire a Setz fuvarvállalat saját flottájából származó járművek. Segítségükkel gyorsan végigszaladhatunk a két márka történelmén, amelyekről korábban talán még nem is hallottunk. Pedig mindkét márkát a huszadik század első éveiben alapították, a Berna többségi tulajdonjogát a Saurer 1929-ben szerezte meg. Svájcban komolyan védték a hazai ipart, külföldi haszonjárműveket sokáig csak akkor lehetett vásárolni, amikor a Berna vagy a Saurer nem tudott szállítani. De ez jó is volt így, hiszen saját korukban sok konkurensnél modernebbnek számítottak, azonban a rendkívül szervizigényes járműveket később mégis csak kiszorították a megbízhatóbb Scaniák a Setz-flottából. A két cég végül 1982-ben a Daimler-Benz kezébe került, amely nyugdíjba küldte a svájci márkákat. Azonban emlékük nem veszett el, most egy tucatnyi szép gépüket csodálhatjuk meg!
Berna C2, 1915
Százezer kilométert futott ez a Berna, a tele felnik és a tömör abroncsok bizonyára próbára tették a háromtonnás terhelhetőségű teherautó sofőrjeinek ülőgumóit a múlt század elejének útjain
 |  |
| Szép részlet a fellépőként szolgáló szerszámosláda és a kézi működtetésű kürt | |
A C2 hajtásáról négyhengeres, 6,6 literes benzinmotor gondoskodott, hiszen az első dízelmotoros teherautókat csak 1923-ban mutatták be. A 40 lóerő teljesítményt négyfokozatú váltó közvetítette a hátsó tengelyre, a jármű különleges megoldása, hogy a lábfék a kardántengelyt fékezte
Saurer AD, 1925
Nagyon vagány a mattszürke Saurer, már-már „ratrod” érzést közvetít a tömör abroncsokon gördülő gép. A 9,8 tonna legnagyobb megengedett össztömegű teherautó benzinszállító tartányos felépítményt kapott
 | |
 |  |
Saurer 5 BLD, 1930 Fenti elődjénél már formájában is modernebb ez a Saurer, azonban az igazi újdonság a lemezek alatt rejlik, hiszen mozgatásáról 8,5 literes, hathengeres dízelmotor gondoskodott. A 85 lóerős erőforrás szabadalmaztatott motorfékkel, illetve légfékrendszerrel lassítható, az erőátvitelben ötfokozatú – természetesen még szinkronizálatlan – váltót használtak. A 860 ezer kilométert futott, 6,2 tonna saját tömegű teherautó akár öt tonna terhet is cipelhetett | |
Saurer CT1D, 1948
1,3 millió kilométert teljesített ez a 7,2 tonna terhelhetőségű Saurer, különlegessége, hogy a 110 lóerő teljesítményű dízelmotor által biztosított „szédítő” tempó megzabolázására pneumatikus-hidraulikus kombinált fékrendszer állt a vezető rendelkezésére
 |  |
Saurer 6 C, 1951 Tovább növelte a teljesítményt a svájci gyártó, hiszen a 6 C 11 literes motorja már 160 lóerőt adott le, a gazdaságos országúti haladásról a négyfokozatú váltó kiegészítő gyorsítóáttele gondoskodott. Az ötvenes évek elejéről származó, 16 tonna megengedett össztömegű jármű 8,4 tonna terhet szállíthatott | |
Berna 5 UH, 1959
A „Bulldog-fülkés” Berna héttonnás saját tömegéhez 7,3 tonna terhelhetőség társult, 8,7 literes, hathengeres motorja 125 lóerőt teljesített, és a 4+1 fokozatú szinkronizált váltón át 384 ezer kilométeren keresztül hajtotta a hátsó kerekeket
Berna L 2 US, 1962
Összesen 600 ezer kilométert tett meg ez a 4,5 tonna hasznos teherbírású Berna, amelynek 5,8 literes, 85 lóerős négyhengeres motorjához 4+1 fokozatú szinkronizált váltót csatoltak
Saurer 2 DM, 1966
Öt tonna hadiárut cipelhetett ez a katonai Suarer, amelynek 8,1 literes, 135 lóerős dízelmotorja mind a két tengelyt hajthatta
Saurer S 2 DF, 1967
A biztonság egyre fontosabb szerepet játszott az évtizedek során, ennek jó példája, hogy ez a Saurer már kétkörös fékrendszert kapott, a jármű tartós lassítását pedig kipufogófék segítette. A 130 lóerős, 11 literes motorja félmillió kilométeren keresztül dolgozott, az esetek többségében bizony a 6,5 tonnás legnagyobb terhelhetőséget kihasználva
Saurer D 330 BF 8x4, 1980
Akár 19 tonnát is cipelhetett ez az első két tengelyén kormányzott billencs, amelynek 12 literes, 315 lóerős motorjához ZF 16 fokozatú váltót csatoltak
Opel Blitz, 1973
A második világháború utáni újjáépítés egyik fontos típusa volt az Opel Blitz, ezért is kapott helyet ez a 2,5 literes benzinmotorral hajtott, 1,5 tonnás terhelhetőségű teherautó a kiállításon. De a járművek között még a svájci gyökerekkel rendelkező Luigi Colani futurisztikus tanulmányszerelvényei közül is találunk egyet
Azt hiszem, már a személyautókból nyújtott ízelítő is kellően felcsigázta a gépjárművek iránt érdeklődőket, majd a pontot az i-re a két svájci gyártó történelmi áttekintése szépen felrakta. Azonban tovább is van még! Hiszen Hanspeter Setz saját elmondása szerint „teherautós és ízig-vérig autós” (Lastwägeler und Vollblutautomobilist), így nála nem egyszerű gyűjtőszenvedélyről, hanem komoly felelősségről is beszélhetünk. Talán már a környezetet kevésbé károsító négykerekűek kapcsán is megsejthettük, bizony Setz úr elkötelezett környezetvédő is. Például már a hatvanas években izzólángos indítót szereltetett utólag a haszonjárművekbe, hogy hideg időben is gyorsan elérjék az üzemi hőmérsékletet a motorok, ne kelljen őket hosszú ideig járatni elindulás előtt. Később a Scania ezt a megoldást minden Svájcban eladott járműben alkalmazta! A motorok teljesítményét is korlátozta a kisebb tüzelőanyag-fogyasztás érdekében, ám csak olyan mértékben, hogy a sofőrök ezt ne vegyék észre. Szerencsére nemcsak a járművekre korlátozódott ez a szemlélete, hanem a cég egész működésére kiterjedt. Így például az általa kiszolgált üzletekben már egészen korán bevezette a gyűjtőfuvarozást, vagyis nem minden szállító külön járművel ment az adott bolthoz, hanem egyetlen jármű vitte ki az összes oda szánt árut.
A Saurer értékesítései a nyolcvanas évekre erősen visszaestek, ez a hosszú ideje érlelődő folyamat vezetett ahhoz, hogy a Setz cég is időben váltson, így a hatvanas évektől már a Scania és Mercedes-Benz járművei is megjelentek a flottában, majd a svájci gyártók eltűnésével meghatározó szerephez jutottak. A múzeumban nemcsak a saját járműparkból származó gépekkel találkozhatunk, hanem akad itt kétmilliót futott, légrugózású 1-es sorozatú Scania teherautó 1979-ből vagy éppen megkímélt, mindössze 800 ezret teljesített 2-es sorozatú, háromtengelyes svéd is
 | |
 |  |
 | |
Scania Vabis LB 7636 CH, 1963 Légfék, 5+1 fokozatú kézi kapcsolású, szinkronizált váltó és soros, hathengeres motor jellemzik ezt a Scania Vabis nyergesvontatót. A 11 liter összlökettérfogatból 275 lóerőt és 1060 newtonmétert állított elő dízelmotorja, amely 1,2 millió kilométeren keresztül szolgált hűséggel | |
Scania Vabis L 76, 1963
Szintén hathengeres a motorja és 5+1 fokozatú a váltója ennek a svédnek, ám a ponyvás teherautó platóján elhelyezett 7,6 tonna terhet 165 lóerő tartotta mozgásban – kis híján 900 ezer kilométeren keresztül
 | |
 |  |
 |  |
Scania LB 140 S, 1972 A Saab-Scania korszak első szülötte, az 1-es széria szép példánya ez a negyven tonnás szerelvény élére szánt vontató. Ekkor jelent meg a márkánál mai napig meghatározó V8-as motor, amely 14,2 literből 350 lóerőt és 1245 newtonmétert préselt ki, és feladatát 733 ezer kilométeren keresztül rendületlenül teljesítette | |
 |  |
Talán legtöbb olvasónk tudja, milyen fontos „motívum” a Scaniánál a hetvenes években bevezetett V8-as erőforrás. A tulajdonosok ma is büszkén feszítenek a parkolókban a V8-as logóval fémjelzett griffmadaraik mellett, nem ritkán pénzt és időt nem spórolva alakítják őket saját ízlésük szerint. Svédországban még szépségversenyt is rendeznek ezeknek az egyedi alkotásoknak, és a gyártó is rendszeresen kedveskedik a vásárlóknak egy-egy limitált szériával, legutóbb a Black Amber kapcsán emlékeztünk meg erről. Éppen ezért a múzeum bejáratánál egy tökéletesen működőképes V8-as Scania motort is láthatunk, mivel a kipufogógázok elvezetését megoldották, így a tárlatvezető szívesen be is indítja az állómotort kérésre | |
Scania R 112 MA, 1987
Közel másfél millió kilométert futott ez az a kettes sorozathoz tartozó Scania. Hathengeres, töltőlevegő-hűtéses motorja 343 lóerőt és 1372 newtonmétert adott le, a biztonságos lassításról retarder és blokkolásgátlós légfékrendszer gondoskodott
Scania R 124 LA, 1996
A négyes sorozatból bőven találunk példányokat, ez a Setz színekben pompázó például 14 fokozatú Opticruise automatizált váltót és retardert kapott. Euro 2-es minősítésű motorja az összesen 11 literen dolgozó hat dugattyú segítségével 400 lóerőt teljesített
Scania R 730 LA, 2010
No, ez egy érdekes gép, hiszen az új V8-as motorcsalád tavalyi debütálásakor Setz úr már régen nem foglalkozott szállítmányozással. Mégis rendelt egy példányt, az egykori cége színeiben pompázó gépet pedig a kereskedésből egyből a múzeumba állították. A 3500 newtonméter legnagyobb forgatónyomatékú R 730-ról nemcsak a fenti menetpróba tapasztalatai olvashatóak honlapunkon, hanem a típus részletes tesztje is
Valóban nem mindennapi ez a gyűjtemény, hiszen a több mint százéves villanyautótól a több mint egymillió kilométert futott haszonjárműveken át a „nullkilométeres” csúcs-Scaniáig mindent megmutat. A kiállításhoz hasonlóan különleges a nyitva tartás is, hiszen elméletileg soha sincsen nyitva, azonban a tulajdonos előzetes megbeszélés alapján szívesen tart tárlatvezetést csoportoknak. Már önmagában a járművek miatt is érdemes megtekinteni személyesen a Setz Museumot, ám az egész gyűjteményen érződő környezettudatos filozófia, a teherautók és autók egész csarnokot átjáró szeretete miatt kihagyhatatlannak számít.
Bejelentkezés