RSS
Világjáró
Közlekedj okosan 3. rész - Doha
2011. június 16. 18:31
Meleg van, nagyon meleg, a zöld terület elenyésző… Már-már zavarja a szemet (és a lelket is), hogy alig van növényzet. Csak óriás, rendszertelen épületek - nézzünk körül köztük!
Doha, Katar
Félsziget az Arab öbölben. Felületes ismerői gyakran keverik az Emirátusok valamely tagjával. Nem tévednek nagyot, mert akár az is lehetne. Miben más? Kevesebben ismerik, kevésbé fényűző - egyelőre. A pénz megvan mindenhez, a GDP és egyéb mérhető skálák szerint a világ élvonalában jár.
1.6 millióan élnek itt, a nemek aránya 3:1 a férfiak javára. A javukra, bár nehéz elképzelni, hogy ez nekik jó lenne.
A belváros bejárata vagy kijárata… nézőpont kérdése
Transzfer
A transzfer egyszerű. A reptéren úgy tűnt Doha összes szállodájának van saját pultja, és mi sem természetesebb, minthogy az éjszaka közepén engem várnak. Legalább 4-5 ember mozgósított további embereket, hogy megtaláljam az én szállodám standját és eljussak a pár méterre lévő buszig, ami csak engem fuvarozott a további pár méterre lévő szállodába. Menő… nem vagyok hozzászokva...
Doha's Dick - közelről szebb
Gyalog a Corniche-on
Kezdjük egy már-már hagyományos sétával a parti sétányon. Nos… itt rend van. Sőt itt a legrendebb rend van. A járókelők a betonon, a víz az öbölben, a pálmafák a fűben. Ahogy kell. Én el tudtam volna képzelni ezen szabályokat áthágó - de talán nem túl merész - variációkat a járókelők és a pálmafák (árnyékának) találkozására - vagy mindennek a netovábbjaként a vízzel való közvetlen érintkezésre, ám a tervezők résen voltak, szigorúak voltak.
Minden a helyén, de itt-ott még hiányos
Napközben nem jár erre senki - kivéve a futókat. Ötven fokban futni kell, nem is kérdéses - bár úgy láttam csak az európaiak érzik így, helyiek nem. Láttam még slagokat vonszoló fura zöld lényeket, akik lehet, hogy közterület-fenntartók voltak – de semmijük nem látszott ki a színes kendők mögül.
Leüljek ide? Vajon ült már rajta bárki?
A látvány egyébként lenyűgöző, minden itt van, egy helyen, félkörbe rendezve - minden amit meg kell nézni. Kicsit mesevilág, sőt inkább nagyon. Az Iszlám művészetek háza a vízből kiemelkedve figyel. Úgy tűnik, az emberek nem mennek be, talán nem értik, miért kellene bemenni – elég az, hogy kívülről szép, mert úgy lett megépítve, hogy kívülről szép legyen. Lefotózhatjuk százféleképpen, variálva a szöget, hátteret. A parton belülről pedig az Iszlám kulturális központ csavart tornya néz vele farkasszemet. Kicsit odébb megyünk és az Emír palotája világít vakítón, valószínűtlenül néptelen parkkal körülvéve (az iménti alliteráció mindenképpen a véletlen műve). Az épület számomra a giccs és az unalom hófehér keveréke. Eddig nem tudtam volna megmagyarázni ezt a kombinációt - de most ösztönösen megértettem. Bentről egyébként vagányabb - de ezt csak képekről tudom. Nem hívtak be, bár megtettem érte amit tudtam, provokatívan sétálgattam a - minden bizonnyal létező és engem figyelő - biztonsági kamerák kereszttüzében.
Mesepalota vibrál az 55 fokban
Megyünk-megyünk és van még postahivatal, színház, stadion, stb. - csupa fontosnak tűnő, de nem túl emlékezetes épület. Viszont fontosnak tűnnek - fontosságukat azonnal érezni az elhelyezésükből.
Még mindig gyalog a Corniche-on
Mászkálok itt magamban, ahol mindenki klímás autókon száguld. Ők tudnak élni vagy én? Egy kávézót azért el tudnék képzelni. Igazit, nem délibábot. Megkérdezem a szembekocogó idősödő angolnak látszó bizniszmen urat (ugye mondtam… európaiak), hogy mik az esélyek? Azt mondja, hogy amerről jövök, az egyharmada a belátható félkörnek, és még egyharmadnyira van a kis kávézó. Másik nincs. Megdobott még kilométer és időadatokkal is, de számomra azok nem értelmezhetőek ebben a környezetben… épp elég volt az általa mutatott messzi kis pontra fixálni magam és menni, menni… De ezt tényleg nem értem, ez az esti séták, a közösségi magamutogatás, az informális hírszerzés és híradás alapvető színhelye és menjek 5 km-t egy beülős helyért? Vagy estére hoznak minden 100 méterre egy mobil éttermet, csak nappal el vannak dugva a hőség elől? Lehet, hogy mozgásban akarnak tartani? Ez a jövő?Gyalog máshol
Lehet, csak semmi értelme.
Piac
Doha egyik (vagy talán egyetlen) igazán emberközeli momentuma. Romos, szűk folyosók, sikátorok, bazárba illő kis boltok bazárba illő árukkal. Nem összemérhető híres más bazárokkal (pl. Isztambul), tehát csak ezért ne jöjjünk Doha-ba. De ha már itt vagyunk, mindenképp menjünk be. Többszintű tanulság a vége. Az egyik az, hogy már feltűnt nekik, hogy turisták is járnak ide, el lehetne nekik adni valami szuvenírt. A másik az, hogy ennél tovább nem jutottak ezen a vonalon. Fogalmuk sincs mit kezdjenek a turistákkal, vagy azok mit kezdjenek a bazárban. Megrekedt a biznisz a nálunk is működő lengyel vagy kínai piacok színvonalán, kis buta bóvlikat, giccses gagyiságokat lehet venni. Persze vettem.
Régi és új találkozása, szerethető látvány
Egyébként a kisállat árusok utcácskáinak a hangulata rendben volt, és a fűszeres utcák is hozták az elvárt bizsergést - de ezek tényleg nem rám építenek.
Megint összezavart az 50 forintra átszámolt üveg kóla. Itt miért ilyen olcsó? Otthon miért olyan drága? Ennek köze van az olajhoz? Olcsó az olaj, mert sok van. Tehát sok a kólájuk is? Vagy olajból készül? Nem tudom, de majd megnézem a WikiLeaks-en…
A szálloda, amiről valaki azt hitte, hogy jól fog így kinézni
Tömegközlekedés
Fogalmam sincs van-e. Legalábbis olyan formában, ahogy mi definiáljuk. Úgy vettem észre, hogy az minősül tömegközlekedésnek, ha többen ülnek egy nagy autóban.
A park amit csak nekem tartottak fenn
Üzleti negyed
Doha látványos csücske, mely messziről üzleti negyed képét mutatja, közelről egy épülő káosznak látszik. Helyi ügyekben jártas kolléga megjegyzése is ezt a gondolatot erősítette: "Itt mindenki azt épít, amit csak akar. Mindegy, hogy beleillik-e bármilyen koncepcióba."
Van pár jellegzetes épület, melyek meghatározzák a látványt. Ezek egyike a szimplán Doha's Dick-nek csúfolt… minek is nevezzük… nevezzük mondjuk rakéta formájú felhőkarcolónak. Közel hozzá a birodalmi csillagrombolóra hasonlító rémesen ronda Sheraton… Nem értem miért büszkék rá. Lentről és közelről mindegyik épületcsoda koszos, kilátszanak a beton aljzatok, kiábrándító, leleplező élmény. Persze egész Dohában nincs még egy ilyen elvetemült őrült, aki gyalog mászkál közöttük… Erre nincs a rendszer felkészülve, hiba vagyok a mátrixban.
A város még nem igazgyöngy, de igyekszik azzá lenni
Taxi
Dubai illetőségű ismerős morgott azon, hogy otthon egyetlen kézmozdulattal több tucat taxit tud leinteni, itt meg alig vannak. Én úgy éreztem, hogy nem is kell lenniük. Mire kellenének és kinek? Egyébként pillanatok alatt annyi "nem hagyományos, de taxi-szerű" szituáción mentem keresztül, nehéz lenne egyértelmű képet festeni. Követségi autó diszkrét sofőrrel, szállodai luxus bálna (ebbe hogy kerültem?), bevásárló központ saját taxija (se jelzés, se számla, de olcsó és gyors). Egy biztos, minden autónak látszó tárgyba nyugodtan be lehet ülni hátra - mert ül elől valaki, aki korrekt áron és időben elvisz a célunkhoz.
Alsó középosztály? Más a mérce…
Jelenleg lakatlan? Nincs rá kereslet?
Diplomáciai negyed
Van szállodáknak terület, irodaházaknak terület, követségeknek terület. Mindenki megkapja a magáét. Alacsony házak magas falakkal. Egyforma utcák - homok és homok. Szögesdrótok, terelő betontömbök, zászlók, posztok, kamerák, homok. Fontos a diplomácia errefelé is. Egy szinte középkori berendezkedésű országban járunk, ahol az uralkodó család szent. 200 éve ugyanaz a dinasztia uralkodik és minden fontos és értelmes pozíciót leosztottak, kézben tartanak maguk közt. Amit a család akar az van és az lesz. Amit a család nem akar, az nincs és nem lesz. Egyébként jót akarnak - maguknak is, az országnak is. Így aztán a diplomácia egyszerű szabályait minden érdekelt ország betartja és idetelepíti embereit, akik segítenek a családnak, hogy a család segítsen nekik. Minden működik - náluk van a pénz, a hatalom, a többiek meg köréjük gyűlnek. Egyforma utcákba, zászlók, szögesdrótok és homok közé.
Repülők
A rovatvezető (lásd lent) megzsarolt, hogy írjak a reptéri mutatványomról is. Nem szívesen. Bizonyos fáradtsági együtthatók által korlátozva és a szállodai személyzet alkalmatlansági összjátékának köszönhetően kapuzárás utáni percekben érkezem a reptérre.Rendben, mozgósítsuk az összes egyenruhást. Éjjel fél kettő van, úgysem érné őket semmi más inger a műszak során. Mind ráér nekem segíteni. Mozgósítsuk a légitársaság képviselőit. Na őket nem találjuk - kint vannak a gépnél. Szuper, én is ott szeretnék lenni - ez egy remélt egybeesés lehetne. De nem, nem mehetek oda a géphez, hogy megbeszéljem velük, hogy odamehessek a géphez. Heller… köszi. Megértetik velem, hogy mindenki megért engem, de én nem értem el a gépet - így az el fog menni, és nélkülem fog elmenni. Mit lehet tenni? Ha visszamegyek a szállóba, akkor beismerem a vereséget - ellenben a transzfer díjmentes. Majd körözök vele, lelakom benne az engem ért lelki károk ellenértékét.
Úgy érezni, inkább a megvalósításon van a hangsúly, kevésbé a gondolaton
Ám inkább megvárom a légitársaság képviselőjét, aki eme nem túl emberi időpontban is emberi módon próbál segíteni - összelinkeli a fél világ járatait, hogy hazajuttasson - már csak egy korlátozó tényező marad. Hogy Dohából kifelé minden járat tele van a következő két napban. A megoldás telefonos segítségen keresztül érkezett, innentől már prózai - bár említést érdemel, hogy egy otthonról hitelkártyával interneten megvásárolt jegy önmagában nem elég, hogy felengedjenek a gépre - kell hozzá a hitelkártya is helyben, Doha-ban. Heller… köszi.
Errefelé megszokott látvány reptereken a sok-sok afrikai és távol-keleti vendégmunkás, akik minden lehetséges felületen alszanak. Úgy döntöttem csatlakozom ehhez a népszokáshoz…
Győrfi Gábor
rovatvezető: Pechtol Attila
rovatvezető: Pechtol Attila
Az Országjáró rovattal kapcsolatos megjegyzéseket, ötleteket, kérdéseket, kritikákat rendületlenül várjuk a pechtol(kukac)autoteszt.com mailcímre.
Pechtol Attila könyvdarálója a www.konyvdaralo.blog.hu oldalon
Az Országjáró/Világjáró rovat korábbi írásai:
A nagy Hungária-körút 10. rész
Bejelentkezés