RSS
Világjáró
Lengyelország szarva
2011. szeptember 7. 08:07 | Írta: Pechtol Attila
Beszkidek Nemzeti Park: Lengyelország legritkábban lakott része, közvetlenül az ukrán határ mentén. A "két jó barát" mondást nem csak ismerik, hanem hajtogatják is fáradhatatlanul.
Ha pénzünk és időnk engedi, a legtöbben délnek indulunk nyaralni. Horvátország, Olaszország, Spanyolország. Mint már annyiszor írtuk, mi máshogy működünk. Ellenáramlatúan. Északnak megyünk, ködbe, esőbe. Olyan helyre, amit kevesen ismernek, pedig nincs is messze. Augusztusi nagy kirándulásunk első megállója Lengyelország szarva, a Beszkidek Nemzeti Park volt.
A virág valószínűleg védett (bár rengeteg van belőle), ezért csak fényképezőgéppel gyűjtöttük be
Az elnevezést kicsit magyarázni kell. A magyar útikönyvek és útleírások Beszkideknek írják, lengyelül Bieszczady. A gond, hogy a magyar elnevezés lengyelül egy másik nemzeti parkra használatos, sőt magyarul is Beszkideknek hívják Lengyelország déli hegyeit, így a térképünkön találunk Keleti- és Nyugati-Beszkideket. Észnél kell lennünk a felkészüléskor, mikor-melyik tájegységről olvasunk. Mi tehát az ország délkeleti sarkába indultunk, útikönyvünk szerint Lengyelország legritkábban lakott részére. Bieszczady Park Narodowy.
Miskolcig autópálya, majd Kassa felé lépjük át a szlovák határt. Eperjesen (ma Presov) gyorsan áthaladunk, innen az E 371-es út átvisz Lengyelországba, el sem lehet rontani. A határ után az első alkalommal elfordulunk keletnek, Jasliska felé, így rövidebb. Lassú tempó, nem sietünk, koradélután van, aznapra nincs semmi különösebb program. Szállást kell találni majd, esetleg vacsorázni valahol, nem nagy ügy. Majd valahogy elütjük az időt.
Az úttól jobbra-balra hihetetlen zöld minden, különösen az otthoni, naptól kiégett világgal összehasonlítva. Érdemes figyelni a kis falvak házait, az 
egyik kertjében például életnagyságúnál is nagyobb, festett II. János Pál szobrot látunk. Mi lehet egy ilyen házban belül, ha a kertben maga a pápa lakik?
egyik kertjében például életnagyságúnál is nagyobb, festett II. János Pál szobrot látunk. Mi lehet egy ilyen házban belül, ha a kertben maga a pápa lakik?Cisna már a nemzeti park területe. A kisbolt és a vendéglő előtt parkolási díjat szednek, így mi az út túloldalán állunk meg, a kocsmához közel, tíz méterrel odébb. Ott ingyenes. Igazi lengyel megoldás, értelme nincs. Turistatérképet szeretnénk venni. Van is sok fajta, 15-35 zloty körül mozog, némi tanácskozás után a legdrágábbra esik a választásunk. A térkép gyakorlatilag egy útikönyv, még az áttekintő rész is elég részletes egy kiránduláshoz, ráadásul kivehető, széthajtogatható, esőbiztos. Ez utóbbira szükség is van, mióta közel értünk a parkhoz, szüntelenül esik. Nem mintha ez a helyieket nagyon zavarná: tömegével sátoroznak a kijelölt kempingekben. Lehet, hogy Lengyelország legritkábban lakott része, de népszerű turistaközpont, az biztos.
Az első panzió-jellegű helyen hosszas mutogatás útján közlik velünk, hogy bizony megtelt. Aztán a következőn is. Megyünk sorba a falvakon, mindenhol széttárják karok fogadnak a recepción, sajnos nincs hely. Felmerül bennünk, hogy nem vagyunk szimpatikusak, de nem értjük miért. Alapvetően kedvesek, ami még érthetetlenebbé teszi a helyzetet. Lehet, hogy előre foglaltatnunk kellett volna szállást? Lehet, hogy ez az esős, ködös, nedves idő a főszezon? Hosszan keresgélünk faluról falura s elmegy az egész délután. Sátorozni kell? Hoztunk felszerelést, csak ebben a sárban jobb lett volna kihagyni.
Szinte az egész nemzeti parkon végigmegyünk, mire Lutowiska környékén, Smolnik mellett találunk egy helyet, ahol befogadnak. Falusi vendéglátás – hirdeti a tábla, mint kiderül, nagyon találóan. Megtudjuk az árat (25 zloty/fő/éj), de a szobákat már nem tudjuk megnézni, mert házigazdánk egyből leültet mindet, ukrán sört és lengyel vodkát hoz, miközben a „lengyel s magyar két jóbarát…” mondókát ismételgeti. Még időben jelzi, hogy az apját annak idején felakasztották az oroszok, úgyhogy ne próbáljunk meg vele oroszul beszélni. Dehogy próbálunk! Az igazság az, hogy minden idők legkedvesebb szállásadóit találtuk meg. Hol máshol, mint Lengyelországban.
Komoly kirándulásra aznap már nincs idő, hamarosan sötétedik. A térképet átnézve rájövünk, hogy nagyon közel vagyunk az ukrán határhoz, esetleg oda még ki lehet sétálni. Talán nem olyan veszélyes, mint gondoljuk. Hamar megtaláljuk a határjelző oszlopokat, az egyik piros-fehér a másik sárga-kék színben pompázik.
A hármashatár sincs messze. Ott valószínűleg szlovák oszlop is van
Este házigazdánk befűti a szobákat. Szükség is van rá, elvégre augusztus eleje van, errefelé nem viccel az időjárás.
Másnap a délelőtti program könnyű hegymászás. A Polonia Carynska hegygerincet nézzük ki. 1297 méteres magasságával nem a legnagyobb, de kopasz teteje szép kilátást ígér. Igaz, köd van, de mire fölérünk, fölszállhat.
Köd száll az erdő fölött, mint rendesen
Leparkolunk a hegy lábánál a kiépített parkolóban, leszurkoljuk a 15 zloty belépődíjat (+egy pólót is veszünk a bódénál) és indulunk felfelé. Gyönyörű ködös táj, szelíd emelkedők, hegyi legelők. Időnként sűrű erdő következik, de nem tart soká, a bokros, cserjés hegyoldal a legtöbb.
A hegyoldal őserdőre emlékeztet. A hegygerincen viszont már nem sok növény él meg. Ilyen szélben nem is csoda
Mindenféle vad bogyókat lehetne gyűjteni, különleges virágokat fényképezni. Felérünk a csúcsra, de a köd nem oszlik, sőt egymást is alig látjuk. A szél elképesztően erős, nehéz lábon maradni. Kilátás nincs, de így is érdemes volt feljönni, ritkán tapasztal ilyet az ember. Ha ezt az időjárást más meséli, el sem hiszem. Augusztus eleje. A hegygerincet nem fűtik, pedig nem ártana. Legalább az eső nem esik, vagyis még szerencsénk is van - felfoghatjuk így is.
Délutánra kevésbé zord akciót tervezünk. A nemzeti park nagy tava a Jezioro Solinskie. Hegyekkel határolt partjai festőiek lehetnek, legalábbis a térképünk szerint.
Délutánra kevésbé zord akciót tervezünk. A nemzeti park nagy tava a Jezioro Solinskie. Hegyekkel határolt partjai festőiek lehetnek, legalábbis a térképünk szerint.
Mintha Siófokon lennénk, csak az időjárás rosszabb
Odaérve sokkoló kép fogad. Karnevált tartanak Lengyelország legkevésbé lakott részén. Tömeg. Kígyózó sorok a gofriárus előtt, bazár, sörsátrak, körhinta és óriáskerék. Valami helyi mulatságba csöppentünk, de nem értjük, hogy kerülhet ide ennyi ember. Talán a szomszéd megyékből is jöttek. Nagy nehezen parkolunk, majd elvegyülünk az emberek között. Leverekedjük magunkat a vízpartig, rácsodálkozunk a nagy gátra, amivel a hegyi folyók vizét tóvá duzzasztották és a türelemre, amivel ez a sok ember sorban áll ezért-azért. Kicsit visszacsöppentünk a nyolcvanas évekbe.
Óriás gát tartja egyben a sok vizet
Utolsó napirendi pontként ismét kisebb sétát teszünk a határra, de most sem találkozunk határőrökkel. Se a jópofa, se a mogorva fajtából. Talán itt nem is őrzik a végeket, senki nem akar átszökni, csempészni egyik irányból sem.
Másnap reggel továbbindulunk északnak. Cél egy másik nemzeti park, Európa egyetlen épségben maradt síkvidéki őserdeje, a híres bölényrezervátum, Bielowiesa.
folyt.köv.
Az írás eredetije az Autósélet 2007 októberi számában jelent meg.
Az Országjáró rovattal kapcsolatos megjegyzéseket, ötleteket, kérdéseket, kritikákat rendületlenül várjuk a pechtol(kukac)autoteszt.com mailcímre.
Nézze meg a szerző könyvdarálóját a www.konyvdaralo.blog.hu oldalon
Az Országjáró/Világjáró rovat korábbi írásai:
Kommentek:
Mondjuk ha átírjátok, akkor ehhez a hozzászólsához sem ragaszkodm, mert nem lesz érthető.
Mostmár inkább azon gondolkozom, hogy a második rész címe hogyan lehet ehhez méltó.
Remélem diplomáciai konfliktus azért nem lesz belőle.
A Bieszczady a teljes Beszkidek egy része csak.
Az is igaz, hogy Beszkidek szó lengyel megfelelője a Beskidy.
De: Az adott nemzeti park neve magyar használatban Beszkidek Nemzeti Park. Azok az útikönyvek, amelyek nem a lengyel elnevezést veszik át (általában ezek nem fordítások, hanem magyar irományok), ezt használják (pl:Fábián Róbert: Lengyelország).
Az útikönyveknél talán ütősebb érv Dr. Bodnár László által jegyzett, tudományos igényű, Nemzeti parkok a Kárpát-medencében című könyv, amiben a Keleti-Beszkidek Nemzeti Park elnevezés kerül elő.
Én általában szívesebben használom a magyar nevet, ha már van. A félreértések elkerülése végett került be az előbb hivatkozott bekezdés.
A Keleti-Beszkidek Nemzeti Park szerintem teljesen rendben van.A sima BNP meg úgy gondolom, félrevezető.
A magyar nyelvet természetesen érdemes használni, ha egy adott szónak/elnevezésnek van magyar megfelelője.
még valami:
"Igazi lengyel megoldás, értelme nincs."
kár volt ezért a mondatért
má' bocsánat?
Bejelentkezés