Bölényrezervátum

Bialowieza? Idehaza alig hallott róla valaki, s nagyítóval kell keresni, aki már járt is errefelé, pedig az 592 négyzetkilométer területen terjeszkedő erdőség világhírű nemzeti park, Európa egyetlen eredeti állapotban megmaradt síkvidéki őserdeje, bölényrezervátum, az UNESCO világörökség része.

Budapestről 900 kilométer autóút, persze autópálya csak a magyar részen van (ott se végig, ugye). Bialystok a legközelebbi nagyváros, de ez is csak az 52. szélességi körtől van kiírva, szóval készüljünk föl: messze kell vezetni. Elvileg egy nap alatt odaér az ember, ha valaki kényelmes vagy fáradékony, számoljon két nap autózást. Vagy inkább kétszer fél napot.

Bialowieza Lengyelország büszkesége. Az egyedüli hely, ahol megmaradt az európai bölény, innen lett aztán újratelepítve abba a néhány erdőbe, ahol ma szabadon él. Nem csak bölényrezervátum, hanem génmegőrző is. Ahogy egyre közelebb kerülünk, úgy lesz minden egyre inkább bölény, lengyelül zubr. Bölény a sör, a vodka, az ásványvíz, a bank, a csoki, sőt az éttermek legfőbb menüpontja is. A felvezetés kiváló, az ember alig várja, hogy lássa a kontinens legnagyobb termetű emlősét élőben, természetes környezetében. A bölények valószínűleg itt éltek már akkor is, amikor Európába az ember még be sem tette a lábát, amikor a neandervölgyi volt errefelé az úr, vagy még az sem.

A nemzeti park Bialowieza faluról kapta a nevét (Bialowieski Park Narodowy). Legjobb itt megszállni, az erdő közepén. Van komoly szálloda is (mellesleg ez az egyetlen hely a környéken, ahol pénzt lehet váltani), de főleg magánházak és két kemping. Ez utóbbiak is specializáltak: egyet a falu határában, az erdőben találunk, egyet pedig a falu közepén: lehet választani aszerint, mennyire akarunk nomádkodni. Mi egy magánházban szálltunk meg, hát ennyire akartunk, nem magyarázom tovább. Igaz, elsőnek futottunk egy tiszteletkört az erdei kempinggel, de bármennyire is próbált a főnök rábeszélni minket („Idén maguk az első magyarok, itt kell megszállniuk!”), a kényelmességünk diadalmaskodott.

A hatalmas fák mindegyikének külön története van, s úgy tűnt, vezetőnk kívülről ismeri az összeset

Bialowieza jól láthatóan a turizmusra épül, gyakorlatilag minden ház kiadó, ajándékboltok és standok tömkelege sorakozik az út szélén. Parkolni sehol sem szabad, de úgy tapasztaltuk, ezt nem ellenőrzi senki. Azért igyekeztünk rendesek lenni, ha tényleg nem sok magyar jár erre, ne miattunk szólják meg az országot. Nem mintha ezzel sokat segítenénk, ha valaki alapból meg akarja szólni, gyorsan talál rá okot. Hozzáállás kérdése.

Az európai bölény a kontinens legnagyobb termetű emlőse. Összesen 2-3 ezer darab él belőle, a legnagyobb populáció természetesen a Bialowieza Nemzeti Park területén

A környék fő ajándéktárgya a faragott bölény. Kicsi-nagy, fehér-barna, tömzsi-nyúlánk, öklelő-legelő, legalább annyi féle, mint Gombóc Artúr kedvenc csokoládéi. Muszáj venni legalább egyet, választani pedig nem könnyű, egyik szebb, mint a másik.

Egyébként minden nagyon szimpatikus, átlagon felül. Az emberek kedvesek, mint mindenki, akivel Lengyelországban találkoztunk. A település kellemesen kicsi, és nagymenőnek számító parkja ellenére nem érződik rajta a nagyzási hóbort. Hogy ez meddig marad így, kérdéses. Írtuk, turizmusra specializálódott, de talán először látunk olyan helyet, ahol ez a kijelentés nem negatív tónusú. Minden természetesnek tűnik, s bár a helyiek nem beszélnek angolul (oroszul viszont rendíthetetlenül próbálkoznak, mintha értenénk belőle egy szót is!) és az eurót nem fogadják el, mint fizetőeszközt, ez is valahogy jó irányba lendíti az ember hangulatát.

A Siemianowka-víztározó a madárfigyelők és horgászok paradicsoma

A falu a régi cári vadászkastély köré épült, illetve ha pontosak akarunk lenni, a vadászkastély körüli park köré. A régi épületből nem sok maradt, két világháború is végigszántott az erdőn. Ma a park közepén pazarul berendezett természettudományi múzeum és kutatási központ működik. A múzeum megtekintéséhez külön vezetőt kell fogadni, de megéri a pluszpénzt. Nem valami szünidős diákmunkát töltő, egy-két mondatot betanult fiatal kalauzol minket, hanem komoly, tudós ember. Érdekeseket mesél és profin válaszol a kérdéseinkre. Igaz, a hermelinnél elbizonytalanodik, hogy Magyarországon télidőben fehér bundát ölt-e, hiszen nálunk, „mediterrán területen télen sincsen hó”, de legalább találtunk valamit, amit mi tudunk jobban és nagy gyorsan ki is javítjuk. Ennyire messze lennénk?

A park élővilágát bemutató múzeum a cári rezidencia helyén épült, tornya pont nem elég magas, hogy messzire lássunk

A tárlat főleg szépen berendezett, az erdő élővilágát bemutató diarámákból áll, de van itt filmvetítés, interaktív kérdéssor, történelmi tabló, ahogy átgondolt helyeken már megszokhattuk. Megtudjuk, hogy a lengyelek nagyon büszkék Báthory István királyukra, akiről ugyan mi is tanultunk a gimnáziumban, de most úgy érezzük, nem eleget. Az itt hallott történetek alapján igazi nagyformátumú politikus képe körvonalazódik, nem is értjük, miért nem ő van rajta valamelyik pénzünkön (ráadásul 15 éven át erdélyi fejedelem is volt).

Bialowieza Európa egyetlen síkvidéki őserdeje, hajdani orosz cárok és lengyel királyok kedvenc vadászterülete

A hely igazi látványossága persze a park. Azt mondják, Bialowieza két országban terjeszkedő, hatalmas erdeje pont olyan, mint az ősi Európát beborító rengeteg volt. Itt maradt meg egyedül érintetlennek, míg máshol szántóföldek, legelők, gyümölcsösök, városok vették át a helyét.  A közepén lévő szigorúan védett terület mentes mindenféle emberi tevékenységtől. Nem vágják a fákat, nem takarítják el, ha kidől. A múzeumhoz hasonlóan a park is csak kijelölt vezetővel látogatható, aki nem csak magyarázza, hogy mit látunk, hanem felügyel is minket, nehogy egy lépést is eltérjünk az útról, nehogy hozzáérjünk valami növényhez. Megró minket, amikor lecsapjuk a vérünket szívó szúnyogot, hiszen ő az elején elmondta, hogy „semmi módon nem zavarhatjuk a helyi élővilágot”. Elsőre azt gondoljuk, csak szívat, pedig komolyan gondolja.

Erdőgazdálkodási elv: nincs erdőgazdálkodás. A kidőlt fák, a korhadó rönkök mind háborítatlanul maradnak, terv szerint az idők végéig

Hatalmas fák, tőzegláp, vastag mohaszőnyeg, kidőlt, korhadó tönkök mindenütt. Rengeteg madár lakik az erdőben, ha halljuk valamelyik hangját, vezetőnk egyből beazonosítja. Él itt hiúz, vadmacska, hód, vidra, jávorszarvas, medve, vaddisznó és természetesen bölény is. Reménykedünk, hogy látunk egyet, de persze van eszük elkerülni az ösvényt, amin naponta annyi csoport végigvonul.

Vezetőnk sokat tud a fákról, legalábbis az ösvény mentiekről. Mindegyikről magyarázza, milyen fajta, mit jelentenek a sérülései, melyik-milyen idős, némelyikről egész komoly története van. Itt Napóleon katonái gyújthattak tüzet, ebbe villám csaphatott 75 évvel ezelőtt, erre pedig fakopács hordja a tobozokat, hogy télre legyen tartaléka. David Attenborough élőben.

Hiúz és bölény áll készenlétben a parkhoz tartozó állatkert rácsai, kerítései mögött, hogy lássuk őket akkor is, ha az erdőben nem lett volna szerencsénk

A három órás séta lefáraszt, pedig a kötelező résznek még nincs vége. A falu határában fenntartott vadasparkban láthatjuk mindazt, ami az erdőben kimaradt. Pózol a hiúz, szoptat a vaddisznó, legelészik a jávorszarvas és kisebb bölénycsorda vándorol az elkerített területen. Tematikus, csak a helyi élőlényeket bemutató kis állatkert, hogy a Bialowieza-élmény teljes legyen.

Ha több időnk van, a park bejárása után érdemes biciklit bérelni és a tágabb környéken is körbenézni, sokat tudunk hajtani, elvégre sík a terep. Autós kirándulásokra több úti cél kínálkozik, egyedül Fehéroroszországba nem mehetünk át, oda vízum kell. Baj ez, mert a park kétharmada odaát fekszik. Ott milyen nyugiban lehetnek a szúnyogok! Egyszer talán könnyebb lesz a járás arrafelé is, tapasztaltuk már, az ilyen dolgok gyorsabban változnak, mint bárki gondolná.

Az írás eredetije az Autósélet 2007 novemberi számában jelent meg.

Az Országjáró rovattal kapcsolatos megjegyzéseket, ötleteket, kérdéseket, kritikákat a pechtol(kukac)autoteszt.com mailcímre várjuk.

   Lengyelország szarva

   Busólátás