Másodlagos szempontok

 

Alig pár nappal hivatalos premierje után pár órára kipróbálhattuk a magyarországi bevezetés előtt álló Infiniti M35h-t. A japán prémium márka első hibridje a cégre jellemző filozófiával készült, vagyis az „ihletett teljesítmény” határozza meg a jármű minden porcikáját. Nem árul zsákbamacskát, bizony az alternatív hajtáslánc beépítésének elsődleges céljaként nem a típus „kizöldítését” tekintették. A 364 lóerőnek megfelelő összteljesítmény a (szűk, ám harcos) kategória élvonalába repíti, és 250 kilométer/órás végsebessége sem gyakran jelzője a spórolós hibrideknek. Nem mellesleg az új Infiniti 5,5 másodperces sprintidejével még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a világ legjobban gyorsuló teljes értékű hibridje.

 

 

Pedig míg a tisztán benzines testvéreiben már az új 3,7 literes V6-os dolgozik, addig a hibridbe ennek elődje került. A 3,5 literes egységet a szelepvezérlés módosításával Atkinson-ciklusra állították, azaz hosszabb ideig tartják nyitva a szívószelepeket. Így némi keverék a sűrítési ütem elején visszajut a szívócsatornába, ez nagyobb arányú terjeszkedést eredményez, vagyis kevesebb a hőveszteség. Azaz az Otto-motornál nagyobb hatásfokot érhetnek el, valamivel kisebb teljesítmény mellett. Ám a 306 lóerőre csökkent teljesítményt jól ellensúlyozza az 50 kilowatt teljesítményű. 270 newtonméter legnagyobb nyomatékú villanymotor, amelyet a váltó és a motor közé építettek be. A V6-os erőforrás és az elektromotor közé egy száraz tengelykapcsoló került, ezzel tudják leválasztani a belsőégésű erőforrást, miközben a villanymotor a hétfokozatú automatikus váltó áttételezésének köszönhetően tapasztalataink szerint akár 80 kilométer/órás tempó fölött is képes hangtalanul, tisztán elektromos üzemben mozgatni a közel ötméteres limuzint. Egy nedves tengelykapcsoló vette át a nyomatékátalakító szerepét, így az erőátvitel egyszerre kínálja egy automatikus egység finom és gyors váltásait, illetve egy automatizált váltó jó tíz százalékkal alacsonyabb fogyasztását.

 

 

Átlagosan hét liter benzint igényel az új Infiniti száz kilométeren, míg városban a gyáriak szerint 9,2 litert eszik százon. Amennyiben legalább nagyjából hihetünk a fedélzeti számítógép adatainak, akkor az újdonság a kifutó Lexus hibridnél már városban is takarékosabb is lehet, ráadásul saját öngyulladós testvérénél is több mint egy literrel szerényebb az étvágya lakott területen. Bár a dízelhez hasonlóan 1,8 tonna saját tömegű M35h a forgalmat nem feltartó dinamikájú megmozdításához bizony kevés a villanymotor önmagában, ügyes pedálkezeléssel, illetve ilyen ismeretek híján a vezető utasításait gazdaságosabb gyorsulásra szelídítő Eco Pedal funkció használatával a gyári adatnál kedvezőbb számokat is láthatunk a kijelzőn. Persze a már mozgásba lendült autót nagyon szépen röpíti tovább a villanymotor akár egymagában is, vagyis lakott területen kívül már könnyebben hozható a megadott 5,7 liter/100 kilométeres fogyasztás, ami egyébként 1200 kilométer elméleti hatótávolságot biztosít.

 

 

Az autó fékrendszere további trükköket rejt, hiszen nem elég, hogy a villanymotorral töltik lassítás közben az akkumulátorokat, de még a hidraulikus fékrendszer munkahengereit is az elektronika vezérli. A fékpedálállásnak megfelelő mértékű lassulás eléréséhez mindig a lehető legnagyobb arányban a regeneratív rendszer fékező hatását használják, miközben az üzemi fékrendszer fékhatását számítógép igazítja (azaz növeli vagy csökkenti) a pillanatnyi helyzethez, sebességhez.

 

 

 

Az M35h az első hibrid, amely alapáron kínálja a 30 kilométer/órás tempó alatt a gyalogosokat figyelmeztető hanggenerátort. Ez a lökhárító elejébe szerelt hangszóróból sugárzott hang frekvenciájának változtatásával utal a jármű sebességére, illetve gyorsulásának irányára, így talán még a hagyományos belsőégésű motorral szerelt autóknál is egyértelműbben azonosítható a lassan suhanó Infiniti. Mindebből belülről természetesen semmit sem érzékelünk, ahogyan más zajokból sem, hiszen a szigetelésnek, a dupla üvegezésnek és a csúcshifi aktív zajszűrőjének köszönhetően példás csend honol az utastérben minden sebességnél.

 

 

Nehéz olyat elképzelni, ami kimaradt volna az alapfelszereltségből, igazán mindenre odafigyeltek. Hat légzsák, aktív első fejtámlák és elektronikus menetstabilizáló vigyáz az utasokra, az autó külső fényezése pedig az apró karcokat pár nap napfürdőzés alatt szépen kigyógyítja. A jó kilátásról esőérzékelős ablaktörlő és sötétedésérzékelős világítás gondoskodik, ez utóbbi „természetesen” adaptív bi-xenon rendszer fényszórómosóval. Kényelmünket sebességtartó rendszer, Bluetooth telefonkihangosítás, kulcs nélküli ajtónyitás (memóriával az ülések, kormánykerék és a külső tükrök pozíciójára), első és hátsó parkolóradar, tolatókamera, kétzónás légkondicionáló, napfénytető, fűthető és motorosan állítható kormánykerék, faborítás, fűthető és szellőztethető, motorosan állítható első ülések deréktámasszal, valamint bőrkárpitozás szolgálja. Ez az alapváltozat...

 

 

Már alapáron igen jól felszerelt az autó, odafigyel a közlekedés többi résztvevőjére, fogyasztása az előremutató megoldásoknak köszönhetően hibrid (sőt, dízel) konkurenseinél is jobb, Ugye jól emlékszem, ezek voltak azok a szempontok, amelyek a teljesítmény mellett „másodlagosként” szerepeltek? Úgy látszik, az Infiniti mérnökei is ismerik a régi mondást: ha csinálunk valamit, azt csináljuk jól!

 

A regisztrációs adó egyetlen „előnye”, hogy az Infinti hibridje az azonos felszereltségű benzinesnél százezerrel olcsóbb, és az azonos dízel árelőnye is csak 300 ezer. Ez egy műszakilag igen fejlett 16,5 millió forintos autónál nem különbség, pláne, ha közben mindkettőnél gyorsabb és/vagy takarékosabb