RSS
Magazin
Vissza a múltból
2011. december 1. 12:46 | Írta: Baranya Pál
Előremutató megoldásai miatt sok ember kapta fel a fejét az 1969-es a Holden Hurricane kapcsán. Ma már csak legyintünk a navigációs rendszer és a tolatókamera hallatán, míg akkoriban csak egy vagány tanulmány mert ilyeneket mutatni.
Csaknem az enyészet áldozatává vált a forradalmi Holden Hurricane sportkocsi, hiszen a márka első tanulmányautója rövid tündöklését követően egy iskolába került, ahol a hegesztés rejtelmeivel ismerkedő tanulók bizony igencsak próbára tették a felbecsülhetetlen értékű autó tűrőképességét. A nebulók bánatára a gyár úgy döntött, hogy új életet lehel a Hurricane-be, és 2006-ban saját restauráló műhelyébe szállíttatta a kocsit. Nem meglepő, hogy a felújítás öt évet vett igénybe, hiszen a Holden lelkes szerelőinek több évtizede nem gyártott alkatrészeket kellett beszerezniük, sőt, sok esetben a korabeli gyári specifikációk alapján a jelenlegi modern technológiát felhasználva újra kellett gyártaniuk az alkotóelemeket. Mostanra azonban ismét régi fényében tündököl az ausztrál tanulmány, egy olyan kort idézve, amelyben a maitól egészen eltérő szempontok alakították a járművek fejlődését.
Bár az eredeti fekete-fehér fényképeken nem kivehető, a három részből álló, hidraulikusan mozgatható tetejű karosszéria mellett feltűnő narancsszínű metálfényezésével is vonzotta a korabeli közönség figyelmét
Változatlan értékek
Az RD 001 kódnéven futó Hurricane egy klasszikus sportautó, a két tengely között elhelyezett motorral, hátsókerék-hajtással és kétüléses utastérrel. Ezzel azonban véget is érhet az átlagos jellemzők felsorolása, hiszen a tanulmány mind formájában, mind műszaki tartalmában megelőzte korát. Például hátul már a több mint negyven éves koncepcióautón is belső szellőzésű tárcsafékeket találunk, ráadásul előre többtárcsás olajhűtésű fékrendszert szereltek, amely a fékenergiát közvetlenül hővé alakítja, így nem fárad és nem igényel cserélhető betétet.
 |  |
 |  |
A szélcsatornában gondosan tesztelt üvegszálas karosszéria minden porcikáját a lehető legkisebb légellenállás elérésére tervezték, így például külső visszapillantó tükröket is hiába keresünk. Az egy méternél is alacsonyabb autóról a hagyományos értelemben vett ajtók is hiányoznak, egy hidraulikus szerkezet az utasfülke teljes burkolatát emeli fel, majd tolja előre a be- és kiszálláshoz. A tetővel együtt az ülések is felemelkednek, hogy indulás előtt majd ismét félig fekvő pozícióba álljanak. De az apró részletek is igazán előremutatóak, hiszen a rádió antennáját például a tetőbe integrálták. A hátsó irányjelzők futófényként üzemelnek, bentről kifelé sorban felvillanva segítik az észlelést, és mind az indexek, mind a féklámpák éjjel kevésbé vakító intenzitássál világítanak.
Biztos irány
A jó kezelhetőség érdekében közel ideális a tömegeloszlás és alacsonyra került a jármű tömegközéppontja, illetve természetesen elöl és hátul egyaránt független kerékfelfüggesztést találunk. A tanulmányautó mozgatásáról egy kísérleti célokra szolgáló V8-as benzinmotor gondoskodott, amely megalapozta a Holden későbbi teljes V8-as motorpalettáját. A 4,2 literes erőforrás 262 lóerő teljesítményt kínál hatezres fordulatnál, legnagyobb forgatónyomatéka 353 newtonméter, így a kinézetéhez illő dinamizmust biztosított a Hurricane számára. A pilóta az egyedülálló motor mellett az újszerű vezetői környezeten is elámulhatott. A műszerek digitális kijelzést kaptak, a középkonzolon elhelyezett fekete-fehér képernyőn pedig a hátsó lámpák alá beépített tolatókamera képe segítette a manőverezést. Átütő újdonságot jelentett a Pathfinder navigációs rendszer, amely műholdas helymeghatározó rendszer hiányában a közúti kereszteződésekben elhelyezett mágneses jeladók alapján határozta meg a lyukkártyával kiválasztott útvonalat. A fordulókban a megfelelő irányba mutató nyíl felvillanása, illetve hangjelzés tájékoztatta a sofőrt a helyes útirányról.
Egy méternél is alacsonyabb a négyfokozatú kézi kapcsolású váltóval szerelt Hurricane karosszériája. Mivel hátsóablakok egyáltalán nincsenek, a tervezők tolatókamerát álmodtak az autóba
A vezető és utasa kényelméről egyebek mellett automatikus állomáskeresővel ellátott rádió, valamint automatikus hőfokszabályzást kínáló légkondicionáló rendszer gondoskodott. Az üléseket fixen rögzítették, ám a pedálokat lehetett állítani, a magasságában és tengelyirányban állítható kormány viszont csak „izomszervó” rásegítést kapott. A bent ülők védelmét pedig habbal bélelt üzemanyagtartály, tűzjelző rendszer, beépített bukókeret, energiaelnyelő kormányoszlop és párnázott kormánykerék szolgálta. Az autót nem lehet elindítani addig, amíg a tető teljesen be nem csukódott és az automatikus biztonsági öveket be nem kapcsolták.
A méretes motorházba 262 lóerős V8-as motor került, négytorkú karburátorral és hidraulikus rásegítésű gázpedállal. Az önkéntes munkával újjáélesztett kis sportkocsi mindössze 5,3 másodperc alatt éri el álló helyzetből a 60 mérföld/óra tempót
Most, hogy a Holden szerelőiből összeállított lelkes kis csapat öt év alatt eredeti állapotába hozta a Hurricane-t, a narancs metálfényezésű autó vándorútra indul hazájában, kiállításokon és intézményekben népszerűsítve a márkát. A 42 évvel ezelőtt született technika még ma is megállja a helyét, hiszen egyes megoldásai még csak mostanában kezdenek elterjedni a tömeggyártásban. Érdemes tehát mindig odafigyelni a sorra bemutatott koncepciójárművekre, hiszen ezek mutatják be az egyes tervezők és márkák jövőképét. És remélhetőleg többségük nem távozik majd a kollektív emlékezetünkből egy szélvihar gyorsaságával. Ha mégis, talán lesz mindig egy maroknyi fanatikus, aki időt és fáradtságot nem kímélve visszahozza majd a múltból az arra érdemes gépeket.
Kommentek:
Bejelentkezés