Magazin

Multikulturális csapás

Olvasson többet a témában! NV200, Taxi, magazin, Nissan
2011. december 5. 12:10 | Írta: Schermann Sándor
A globalizáció fricskája a hazai iparukat büszkén védő amerikaiaknak, hogy a New York jövőbeli városképét formáló új taxi egy Mexikóban készülő japán kisbusz, amelyet többnyire bevándorlók vezetnek majd.

Akárcsak Londonban, New Yorkban is szigorú szabályokhoz kötik a taxik üzemeltetését. Limitálják a kiadható engedélyek számát, és csak meghatározott típusok közül választhatnak a taxiüzemeltetők. A Chevrolet Caprice 1996-os eltűnése után az elmúlt több mint egy évtizedben a Ford Crown Victoria nyújtott tengelytávolságú változata számított domináns egyednek az amerikai keleti part üzleti fővárosában. Ám a típus gyártását több év halasztás után idén már valóban befejezték, így leváltása elkerülhetetlenné vált. A típus utas- és csomagtere egyaránt szűkös a helyi igényekhez, ráadásul a gyári adatok szerint is közel 15 literes átlagfogyasztás a növekvő üzemanyagárak mellett az üzemeltetőknek sem túl kedvező. Így 2007-ben tendert írtak ki a város igényeinek megfelelő taxi tervezésére.
 

A hosszú kiválasztási folyamat végére a tengerentúlon nemrég bevezetett Ford Transit Connect (balra) és egy török pályamű előtt a Nissan NV200 kishaszonjárműre épülő járgányt választották győztesnek idén tavasszal



Akadtak persze a fentieknél merészebb tervek is, lehet ezek pont túlságosan előremutató filozófiájuk miatt nem kerültek be a legjobbak közé. Az Unicab részletes bemutatása a képre kattintva olvasható


Komoly felméréssel indultak neki a Taxi of Tomorrow projektnek, az utasok és a taxisok véleményét is kikérték a jövő taxijáról. A könnyű ki- és beszállás bizonyult az egyik legfontosabb szempontnak, de az egyszerűbb kommunikáció a sofőrrel, a hatékonyabb belső világítás, a könnyebben nyitható ajtók, a négyszemélyes utastér, a nagyobb csomagtartó és a panorámatető is szerepelt a fontos elvárások között.
 

Érdekességek a New York-i taxiközlekedésről:

Ma körülbelül 8000 sárga „Crown Vic” taxi fut a város utcáin, ám az elmúlt években az akadálymentesített járművek is elterjedtek és emellett a New York-i taxiállomány harmada hibrid jármű

  • A taxival megtett átlagos utazás hossza 4,3 kilométer, az egy éves New York-i taxis utak a Föld kerületének 20 ezerszeresét teszik ki.
  • A helyi lakosok 41 százaléka legalább hetente, negyedük mindennap taxizik.
  • Többségük azért választja ezt a közlekedési eszközt, mert fáradt, esetleg késésben van vagy nehéz tárgyakat cipel.
  • Naponta összesen 600 ezer (!) fuvart bonyolítanak a taxik, ez évi 219 millió utast jelent.
  • 13 237 taxi dolgozik a városban, ezek évente átlagosan több mint 110 ezer kilométert teljesítenek egyenként.
  • A szabályok értelmében ma már állapottól függetlenül hatévente kötelező cserélni a járműveket.
  • Körülbelül a taxik 29 százalékát vezeti a tulajdonosa, a többi jármű valamelyik flottához tartozik.
  • Egy évtizeddel ezelőtt az akkor szolgáló 62 ezer taxisofőr 82 százaléka külföldi származású volt, a letelepülők 23 százaléka a karibi térségből, közel harmada pedig Dél-Ázsiából származott.
  • Míg 1937-ben mindössze tíz dollárt kértek a taxisengedélyt jelentő kis plakettért, addig az ötvenes évekre már ötezret ért egy kék medál. Az aukciókon folyamatosan kúszik fel az ára, idén ősszel már egymillió dollárt (!) fizettek a jogosultságért.


Nos, pontosan a fenti elvek mentén fejlesztette ki a Nissan a nálunk is kapható NV200 furgon (részletes bemutatónk, illetve tesztünk a típusról) 30 centiméterrel nyújtott tengelytávolságú változatát. A Mexikóban gyártásba kerülő „csöppség” orrába négyhengeres, kétliteres benzinmotort szerelnek, ez komoly fegyvertény lesz a „Crown Vic” méretének és alvázas felépítésének köszönhető jelentős saját tömegével és az iszákos 4,6 literes V8-as motorjával szemben. Nagy valószínűséggel a Qashqaiból is ismerős 140 lóerő teljesítményű egységet építik majd be, amelyhez igen kedvező fogyasztást és kényelmes utazást biztosító fokozatmentes automatikus váltót csatolnak majd. A japán személyszállító kisiparos ezenkívül a haszonjármű variánshoz képest egyedi, kényelmesebb felfüggesztést kap, az úton maradásról pedig az előírásoknak megfelelően elektronikus menetstabilizáló gondoskodik. Külső fénykürtökkel igyekeznek csökkenteni a gyakori dudálásból eredő jelentős zajterhelést, és a többi közlekedőt feltűnő jelzések figyelmeztetik a taxi nyíló ajtajaira. A tolóajtókat nem lehet másik autóra rányitni, kerékpáros elé kicsapni, ráadásul kényelmesebb megoldást is jelentenek.



Hatalmas panorámatetőn keresztül nyújtogathatjuk majd nyakunkat a felhőkarcolók felé. A taxi várhatóan sok érdekes szituációt megélő utasterét szagelnyelő anyagokkal burkolják, az üléseket pedig lélegző, antibakteriális és környezetbarát, bőrhatású huzat borítja, amelynek felülete nem ragad és könnyen tisztítható


Az elkülönített vezetőfülke és utastér egyaránt külön légkondicionálót kapott. Nagy lábteret kínál a hat irányban állítható, gerinctámaszos vezetőülés és a válaszfal ellenére is állítható a háttámla dőlésszöge, ez a sok autóban üldögéléstől pocakosodó sofőröknek igazán jó hír lehet


A bejutást emellett kapaszkodókkal és fellépőkkel segíti a kifutó Forddal azonos, 29 ezer dollár tervezett alapáron kínált NV200, odabent pedig síkpadlós, tágas tér várja az utazóközönséget. Szintén az utasok kényelmét szolgálják az olvasólámpák, a padlóvilágítás, valamint egy hagyományos 12 voltos szivargyújtó és két USB-csatlakozó a modern élethez nélkülözhetetlen kütyük töltésére. Összesen akár négyen is beülhetnek egyszerre a Nissanba, és a poggyásztér mérete is meghaladja a Crown Victoriáét. Ügyes megoldás, hogy a belső tér teljes hosszában húzódó függönylégzsák az átlátszó válaszfal ellenére is működőképes. A taxisofőr és a használaton kívül lehajtható háttámlájú ülésben helyet foglaló első utas életére négy további légzsák vigyáz.
 

Kis New York-i taxitörténelem
Először 1907-ben jelentek meg belsőégésű motorral szerelt taxik New York utcáin a kerékpáros riksák, illetve a villanymotoros és gőzhajtású automobilok után. A Franciaországból importált autók eredeti fényezését azért változtatták sárgára, hogy messziről is jól észrevehetőek legyenek. A járművek a lovas bérkocsiknál gyorsabbnak bizonyultak, kevesebb helyet foglaltak, tisztábbak voltak és kevesebb törődést igényeltek, azonban eleinte főleg csak a jómódúak engedhették meg maguknak a taxin utazást. A város történelmének első feljegyzett balesete is egy taxihoz köthető, ugyanis ekkor még semmi sem szabályozta a taxizást.
Sok viszálykodást okoztak a feszültségek az üzemeltetők és a sofőrök között, 1934-ben blokád alá vették a várost a taxisok, és dühödt lázongásba kezdtek. Nem bíztak az utasok a sofőrökben, sokuknak priusza is volt, a szesztilalom idején például ők voltak a biztos információs központ, ha valaki alkoholra vagy olcsó szerelemre vágyott. A harmincas évek közepén a nagy gazdasági világválság hatására sok New York-i inkább olcsóbb közlekedési módot választott, ráadásul a nem éppen első osztályú járművekkel és a piaci ár alatti tarifákkal operáló hiénák is nehezítették az üzletmenetet.
Éppen ezért 1937-ben vezették be a mai napig érvényben lévő medál-rendszert, amely korlátozta a taxik maximális számát, és a keresletnek megfelelő szintre szorította a kínálatot. A második világháború idején az alkatrészek és az üzemanyag jegyrendszere újra fellendítette a taxiipart. A társadalmi átalakulásoknak megfelelően nőtt a nők és az afroamerikaiak, illetve a bevándorlók aránya a vezetők között. Már nem kétes karakterként tekintettek a korabeli sofőrökre, hanem „látnoknak, tanácsadónak, filozófusnak és enciklopédiának” tartották őket Professor Graham Russell Gao Hodges szerint.
A hatvanas években kezdtek a válaszfalak elterjedni, azonban ezek jótékony hatása máig vitatott, hiszen így késről lőfegyverre váltottak a bűnözők. Az biztos, hogy a taxisok ellen irányuló erőszakos cselekmények száma csökkent, bár ennek hátterében az is állhat, hogy '67-ben például négyezer rendőr vezetett taxit a városban kiegészítő kereset gyanánt. Ám ekkoriban újra megnőtt a „szürke” taxik aránya, ezért 1971-ben megalapították a NYC Taxi & Limousine Comission (TLC) szervezetet az iparág szabályozására, rendben tartására. Ekkortól csak a sárga színű, engedéllyel rendelkező taxik állhatnak meg az utcán leintésre, más járművek csak előzetes telefonos hívásra mehetnek ki utasért.



Az ezredfordulóig második felében a Checker taxik uralták a New York-i utcaképet, az utolsó kettőt 1999-ben nyugdíjazták


A tervek szerint 2013-tól öt év alatt váltja majd le a teljes New York-i flottát az NV200 Taxi of Tomorrow. A kisebb méretű járműveknek köszönhetően több mint 20 ezer négyzetméternyi hely szabadul majd fel a városban. Eddig egyetlen komoly kritika érte csak a járművet és a városvezetést, nevezetesen az, hogy a jövőben az utcakép szerves részét képező taxi tervezésénél nem gondoltak a kerekesszékkel közlekedőkre. Viszont a kisebb környezeti terhelést legalább nem felejtették el a japánok, jövő évtől hat darab Leaf elektromos taxit tesztelnek majd a városban, ugyanis 2017-től akár az NV200 villanymotoros variánsa is bevethető lesz. Elektronikai cikkeikkel már évtizedekkel ezelőtt meghódították a japánok az Újvilágot, most úgy látszik, már autóikkal is eljutottak odáig, hogy a kormányzati tenderen is tudnak nyerni egy „hazai” termékkel szemben. Ráadásul a déli szomszédoknál készül, és a kormány mögé is valószínűleg többségében külföldiek ülnek majd. Ez a globalizáció kicsiben, egyetlen autóba sűrítve.



Komolyan erősíti a tengerentúlon (is) haszonjárműves kínálatát a Nissan, a nyújtott tengelytávolságú NV200 mellett legutóbb az öregedő hazai furgonoknak állítottak konkurenciát az állóvizet alaposan felkavaró, a pickupok és a zárt áruszállítók felépítését egyesítő NV1500-3500HD sorozattal

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó