RSS
Sport
Forró tánc a jégen
2011. december 14. 12:22 | Írta: Boér Máté
Csővázas szerkezettel, középmotoros elrendezéssel és négykerék-kormányzással debütált a Dacia gazdaságos, családi egyterűje. Legalábbis annak versenyzésre épített, Lodgy Glace változata...
Sejtelmes, álcaruhás fényképek helyett a Dacia ismét egészen különleges módját választotta soron következő típusának, a Lodgy formatervének, bemutatására. A Duster debütálásához hasonlóan a családi egyterű is versenyautóként lépett porondra december első hétvégéjén a francia Alpokban megrendezésre kerülő Trophée Andros jégrali bajnokság nyitófutamán. A négy méter hosszú Lodgy Glace semmit sem árul el az utcai modell technikai részleteiről, és a brutális szélesítések miatt a vonalakról is csak annyit mondhatunk, hogy némileg új formanyelv felé indul a Dacia. A hátsó rész szögletes kialakítása tágas belső teret és jól rakodható csomagtartót sejtet, de minek is ezen gondolkozni, ha egyelőre egy ilyen izgalmas versenyautóval állunk szemben?
 |  |
 | |
| Kerek 950 kilogrammot nyom a mérlegen a Lodgy Glace. A V6-os erőforrást a hátsó tengely elé, hosszában építették be a pilótafülkét pókhálóként körbefonó csővázas szerkezetbe | |
Úgy tűnik, hogy a gyártó igazán jól érzi magát a jégrali világában, az idei bajnokság számukra a harmadik év, amelyet a fagyott vízen csúszkálva töltenek, ráadásul idén két Lodgy Glace is ott áll már a rajtnál. Az új versenyautó a korábbi évek tapasztalatait felhasználva épült, a Renault Sport Technologies munkáját továbbra is a csővázas szerkezetet építő Tork Engineering, illetve a Nissantól származó VQ30 háromliteres erőforrás doppingolását végző Sodemo segítette. A Duster Glace igazán jó kiindulási alap, Alain Prost tavaly nem siratta a versenypályák elolvadását, hiszen a bajnokság ezüstérmeseként köszönthette a tavaszt. Furcsa fordulat a történetben, hogy Prostot tavaly az a Jean-Philippe Dayraut verte el egy egyes BMW-vel, aki aztán idén júniusban a Dacia Duster „No Limit” pilótafülkéjébe pattanva harmadik leggyorsabbként száguldott fel a coloradói Pikes Peak hegycsúcsra.
10 perc, 17 másodperc alatt szaladt fel a Duster a Pikes Peakre. Más csapatok éveket dolgoznak egy ilyen eredményért, a Daciának három hónap alatt összejött.
Le a kalappal!
Le a kalappal!
A Dacia által elért eredmény igazán lenyűgöző, a csapat és a pilóta számára is ez volt az első bevetés a legendás hegyi felfutó versenyen. A 950 kilogramm tömegű gépszörnyet a Nissan GT-R-ből adoptált 3,8 literes V6-os erőforrás 850 lóereje tíz perc tizenhét másodperc alatt repítette fel a 4300 méter magas csúcsra. A húsz kilométer hosszú pályán 1440 méter szintkülönbséget és 156 kanyart kell leküzdenie a pilótáknak, akik navigátor nélkül, egyedül vágnak neki a felhők fölé vezető útnak. A három hónap alatt, sebtében összerakott Duster „No Limit” versenyautóval elért harmadik helyezés minden várakozást felülmúlt, nem kizárt, hogy jövő júniusban is ott toporog majd egy dühösen fújtató, harci díszekbe öltöztetett Dacia a rajtvonalon.
A Trophée Andros szabályrendszere nem csak a méretekre, a motorerőre, a sebességváltóra és az abroncsokra terjed ki, még a felhasználható anyagokat is szabályozzák. Nem véletlenül nagyon szorosak a bajnokság futamai, amelyek több helyen a sípályák mellett zajlanak
A hegy meghódítására tervezett versenyautót azonban véletlenül se keverjük össze a jégpáncélon csapató rokonnal. A Duster „No Limit” nevéhez hűen az „Unlimited” kategóriában indult, ahol szinte semmilyen szabály nincs a motorerőt, a méreteket, a gumiabroncsokat, a minimális tömeget és a légterelőelemeket illetően. Ezzel szemben a francia jégbajnokságban mindenbe beleszólnak, itt csak az érhet fel a dobogó legfelső fokára, aki a szabályok által megszabott szűk mozgástérben a legjobb megoldásokat találja. Ennek megfelelően a Lodgy Glace jóval szelídebb, 335 lóerővel gyötri a négy hajtott és kormányzott kerékre húzott Continental Ice Racing Contact 3 abroncsokat.
A technológia által kínált lehetőségek kihasználásához tapasztalt versenyzőkre van szükség, éppen ezért a Dacia első számú autójában továbbra is a korábbi négyszeres Formula-1 világbajnok, Alain Prost, forgatja a volánt. A száguldó cirkuszban elért sikerek után jó pár évvel Prost egymás után kétszer, 2007-ben és 2008-ban is megnyerte a Trophée Andros bajnokságot. A másik autón Prost fia és Evens Stievenart osztoznak a 2011/2012-es szezonban. Nicolas Prost is jól megél a jég hátán, az elmúlt két esztendőben az elektromos meghajtású kategória bajnokaként ünnepelhetett.
Szemfülesek a Lodgy Glace külső képein kiszúrhatják az első ajtó ablaktörlőmotorját, amelynek motorja a belső képen egyértelműen látszik. Mondani sem kell, hogy a zord időjárású, sötét téli versenyeken létfontosságú, hogy a pilóta mindig kilásson a menetirányba (értsd: az első oldalablakon:)
A Trophée Andros nem a legolcsóbb, de feltehetően a leghangosabb cégér a Dacia számára, ami az eddigi sikerek alapján jó választásnak bizonyult. Hiszen a bajnokság hazájában, Franciaországban a személyautó piac nyolcadik legnagyobb szereplői, ami nem rossz teljesítmény az igényes nyugat-európai piacon a hat éve feltámasztott, kimondottan olcsó autókat kínáló márkától.
Az első decemberi hétvégén Val Thorensben Evens Stievenart a harmadik helyhez elegendő pontot gyűjtött, azonban a második helyszínen Alain Prost egy első és második helyet is szerzett a futamokon, így Andorrát már úgy hagyta el, hogy a bajnokságban a második helyre küzdötte fel magát
Bejelentkezés