RSS
Világjáró
Nyugati part
2010. december 14. 11:33
USA-sorozatunk harmadik, befejező részében a kaliforniai tengerpartra érünk, magunk mögött hagyva a nemzeti parkokat, belemerülve a civilizációba. Fényképhegyek.
Kaliforniában elég végigautóznunk az óceánparton, hiszen így szinte minden érdekesebb várost és helyet megnézhetünk egy út alatt. Vegast leszámítva, de az a fröccsöntött műanyag rémálom amúgy is más műfaj.
Ha valaki kimondottan kerüli a nagyvárosokat, és sokkal inkább a nemzeti parkokra koncentrálna (sorozatunk korábbi darabjaiból látszik, mi inkább ezek közé tartozunk), San Francisco-t akkor is érdemes útba ejteni.
Mint szinte minden város a vadnyugaton, ez is szerzetesek missziójából fejlődött ki. Ma már több mint 800 ezer ember lakja. Itt, az öböl mentén található az IT ipar szinte összes nagy húzóneve, amit összefoglalva, sajtószagúan (néha áhítattal és irigységgel) csak Szilícium Völgyként szoktunk emlegetni. Az innováció, a szabad szellem, és a tolerancia alakította a várost, az emberek mentalitását. Nem kell itt meglepődni semmi furcsaságon. Elég egy pillantást vetni a városban lobogó zászlókra: nem feszengnek túl sokat, a hivatalos Frisco-lobogó mellett legtöbbször megtalálható a szivárványszínű is.
Alamo Park: viktoriánus házak a felhőkarcolók mellett
Ahol a nagy üzletek köttetnek
Az 1906-os nagy földrengés ugyan elpusztította a város nagy részét, a megmaradt viktoriánus kori negyedek épületei gond nélkül olvadnak össze a modern építészettel. A város központja öt nagyobb domb tetejére települt. Nem kerülték ki ezeket, mint olyan sok máshol tették a városépítők. A meredek utcák mértani szabályossággal futnak keresztül rajtuk. Mit számított már az a pár púp a kínai (vas)útépítőknek, miután átértek nyugatra, Colorado hegyein és a Arizona sivatagain keresztül! Persze hogy nem kerülték ki már azt a pár dombot, talán becsületből sem. Talán lendületből. Ennek köszönhetően hihetetlen változatos a látkép. Az olyan utcákon, ahol alig vagy egyáltalán nem mennek fel az autók, főképpen a régi villamosokkal közlekednek. Villamos? Valójában nem is villamos, hanem kábelvasút. A régi, múlt századi szerelvényekben nincsen motor, a járművet a szintén múlt századinak tűnő személyzet kapcsolja le és fel az úttest alatt futó acélsodronyra.
Villamos vagy valami ahhoz hasonló
A Sanghajból áthajózott munkások leszármazottai népesítik be az éjjelente leglátványosabb Chinatown-t. Itt lehet igazán jókat enni!
A Golden Gate a világ legtöbbet fotózott hídja (mint látszik, mi is kitettünk magunkért), mindkét oldalán nagy parkkal. Jó program bejárni a híd környékét, de a mértetek miatt ezt inkább autóval vagy biciklivel tegyük meg. Csak jól kell időzíteni, hogy lássunk is valamit a nagy ködtől, ami az óceán felől kivétel nélkül minden délelőtt és este hömpölyög a híd felett, az öböl bejáratánál.
 |  |
A Golden Gate: több kép készül róla, mint a Szabadság-szoborról?
Aztán itt van az Alcatraz, ahol egy vezetett túra alkalmával megnézhetjük, mit rejt a börtönsziget. Ha nincs már jegy aznapra, és valaki nagyon Sean Connerynek érzi magát, megpróbálhat beúszni is, állítólag nem olyan sok a cápa. Dehogynem.
Ahonnan nem is olyan könnyű megszökni
A 39-es móló leginkább Disneylandhez hasonlít, de itt találunk legkönnyebben mindenféle friss tengeri ételt a kifőzdékben és az itt letelepedett oroszlánfóka kolónia is kifejezetten szórakoztató. Igaz, rettenetesen büdös is, ha a széljárás nem kedvező.
A 39-es móló és lakói
Ha van még időnk, akkor mindenképp érdemes egynapos kitérővel útba ejteni a Napa völgyet, hogy megkóstoljunk a helyi borászatokban pár jóféle kaliforniai vörösbort.
Dél felé haladva a régi úton autózunk a parthoz közel, Santa Cruz és a Pigeon Point világítótornyot is útbaejtve. Az autópálya mellett nincsenek ilyen látnivalók, bár kétségtelenül ott nagyobb az egy négyzetkilométerre jutó hamburgerezők, és Charlie Firpo kamionok száma. Valakinek az számít.
San Francisco utcáin
Következő megállónk Monterey, John Steinbeck szülővárosa. Az egykor kis halászfalu valaha messzire bűzlött a heringkonzerv-üzemektől. Ma sokkal inkább színvonalas akváriumáról híres. A halászatot felváltotta a turizmus, a Cannery Row gyárait az éttermek és kávézók.
Seafood!!!
Monterey jellegzetességei
Az itt húzódó mélytengeri árok miatt sok a plankton, ezért sok a kisebb hal, ami miatt sok a nagyobb hal, és a tengeri emlősök, madarak, és így tovább. David Attenborough komoly táplálékláncot rajzolhatna föl. Errefelé jó eséllyel indul bálna-néző túrára az ember, de búvároknak is felejthetetlen élmény a barnamoszat erdők között merülni, a tengeri nemzeti parkban. Ha valakinek van ilyenhez bátorsága Frank Schätzing ezer oldalas könyve után. Akit nem zavar a vastag neoprén, a hideg szél, és a nyáron is hideg víz, kajakkal is bejárhatja a Monterey öblöt. Point Lobos felé több helyen is akár pár méter közelségbe kerülhetünk a helyi a fókakolóniákhoz. Mindenki másnak pedig ott az akvárium, közvetlen összeköttetésben az élő tengerrel.
Monterey akváriuma színesebb és nagyobb mint gondolnánk
Tovább autózva dél felé elhagyjuk Carmelt. Itt kezdődik Kalifornia híres tengerparti hegyi szerpentinje, a Big Sur. A régi országút végre európai léptékű, sok helyen csak két sávos, ami egész ritka jelenség errefelé. Vörösfenyő erdők közt, hegyszirteken keresztül halad, érdemes kicsit lelassítani, esetleg itt tölteni egy éjszakát. Vannak errefelé jóféle vendégházak, igaz nyáron hónapokra előre kell foglalni. Ha nem tettük, van sátrazásra alkalmas kemping is, nem éppen hétköznapi környezetben: a sátor egy félhold alakú fehér homokos tengerpartra néz, vörösfenyőkkel borított hegyoldal fogja közre, és egy 24 méteres vízesés zubog a lábaink előtt az óceánba. A hely két kilométeres túrával érhető el a főútról. Julia Pfeiffer Burns park, McWay vízesés.
Big Sur: mintha érintetlen lenne, pedig tudjuk, hogy nem az. Semmi sem az
Délebbre haladva a hegyek dombokká simulnak, az itteni farmokról szezonnak megfelelő friss gyümölcs könnyen beszerezhető. Azt senki ne várja, hogy így olcsóbb lesz, mint a boltban, de garantáltan frissebb. A magas ár egyik oka, hogy itt a termelőnél marad a profit nagyobb része, nem a hosszú értékesítési lánc nyeli azt le, mint Magyarországon.
Santa Barbara jázminillatú utcái, szőlőföldjei, borászatai mind nagyon kedves próbálkozások egy ál-portugál kisváros imitálására. Kétségtelenül kellemes hely, friss házasoknak és életvidám nyugdíjasoknak ajánlott főképp. Ha nem tartozunk egyik halmazba sem, kis nézelődés után haladjunk tovább nyugodtan, vannak a közelben ennél sokkal izgalmasabb dolgok is!
LA. Az angyalok városa. Hollywood. Terminátor. Rengeteg klisé. Sötétben érkezünk a városba, az első benyomást picit árnyalja hogy a neten foglalt szállásunk, a Value Inn (a név kötelez!), a filippinó negyedben, körülbelül annyira festői helyen található, mint a Reiter Ferenc utca autószerelő és gumis műhelyei.
Nappal sem vagyunk annyira elégedettek. Autópálya és araszoló kocsisorok szelik át a várost szinte háztól házig. Nagy a tolakodás, nem éppen turistabarát a város, márcsak méretei miatt sem. A parkolás fájdalmas, túl sok autó, túl kevés aprópénz. Ismerős a helyzet itthonról. A negyed dolláros a legnagyobb értékű érme ma is, az árak viszont az elmúlt 20 évben becsületesen lépést tartottak az inflációval. Az érmekibocsátással ellentétben. Jó, ha legalább három marék fémpénzt tartunk magunknál mindig a hátizsákban.
Semmi extra, csak Hollywood
Hollywood, a Walk of Fame, a Kodak színház egy rövid sétával bejárható, a környék diszkont üzletei jó bevásárlási lehetőséget is jelentenek egyúttal. Fél napos stúdiólátogatásra lehet befizetni például az Universal Studios-nál. A terület egy kisebb városrésznek felel meg.
Elképesztő, miből lesz a kormányzó. Talán egyszer elnök is?
Lehet hírességekre vadászni Beverly Hills környékén, de minek. Az igazán fényűző lakrészekből persze semmi sem látszik az utcáról, csak az elektromos kerítéssel megerősített sűrű eukaliptuszfa kerítések.
Baywatch? Nem kellett a segítségünkre sietni
Santa Monica - a tengerpart mindenkié
A mi kedvencünk egyértelműen Santa Monica tengerpartja volt. Láthatóan a hippik és csövesek is így vannak ezzel, mert a partmenti sétányt és parkot látszólag teljesen ellepik.
Talán ők szerepeltek az Into the Wild moziváltozatában?
Chopper bringa tuning bennszülötteknek
Az utcán élőkről nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy a hatvanas évek virággyerekeinek képzelik magukat, és ez választott életmód, vagy anyagi kényszer miatt kötöttek itt ki. Gondolom általában mindkettő, illetve ki emlékszik már melyik volt előbb…
Rengetegen vannak, aki kipotyogtak a híresen lyukacsos szociális hálóból. Viszont: ellentétben az itthoni példával, nem próbálják szánalomra méltónak feltüntetni magukat. Ehelyett szórakoztatják az erre járókat. Teljesen mindegy, mivel. Ha sikerül egy jó percet szerezni valakinek, aki ezért cserébe bedob a kalapba valami aprót, akkor már mindenki jól járt. Inkább egy szolgáltatás ellenértékét fizetjük, mint könyöradományt, mégha tisztában is vagyunk a helyzettel mi is, ők is. Legtöbbjük jól feltuningolt bevásárlókocsival vagy utánfutós biciklivel járja a partvidéket.
Rengetegen vannak, aki kipotyogtak a híresen lyukacsos szociális hálóból. Viszont: ellentétben az itthoni példával, nem próbálják szánalomra méltónak feltüntetni magukat. Ehelyett szórakoztatják az erre járókat. Teljesen mindegy, mivel. Ha sikerül egy jó percet szerezni valakinek, aki ezért cserébe bedob a kalapba valami aprót, akkor már mindenki jól járt. Inkább egy szolgáltatás ellenértékét fizetjük, mint könyöradományt, mégha tisztában is vagyunk a helyzettel mi is, ők is. Legtöbbjük jól feltuningolt bevásárlókocsival vagy utánfutós biciklivel járja a partvidéket.
Venice Broadwalk – Human Zoo
Útikönyvünk szerint Santa Monica egy emberekkel megtöltött állatkert. Kicsit talán igaz is. Van itt tengerparti szabadtéri edzőterem: rögtön a sétány mellett izzadnak súlyzókkal. Van instant botox kezelés és végtelen sok tetováló stúdió. Hiába, a sztárok árnyékában jól kell kinézni, más nem számít (ez egy ilyen civilizáció – otthon más?)! Califronia kormányzója, akit csak Governatornak hívnak, nemrég zseniális fogással akarta az állam csődközeli helyzetét megoldani (Kalifornia, ha önálló állam lenne, a világ harmadik legnagyobb gazdaságával büszkélkedne): legalizálni kell és így megadóztatni a marihuánát. Persze a kísérlet elbukott, de a part tele van kush-doktorokkal, ahol egy öt perces teszt kitöltése után orvosi célra, vényre mégiscsak felírják, és helyben függőágyban fogyasztható.
Végig a parton 2x2 sávos külön görkori, gyalogos és bicikliút vezet, és állandó a pezsgés. Csak a Baywatch-lányok feszítenek türelmesen a posztjukon, hátha egyszer eljön a nagy pillanat, hogy Pamela Andersonként rohanjanak be a nagy piros műanyag kenyérrel a tengerbe… De az is lehet, hogy másra várnak.
Mónus István
rovatvezető: Pechtol Attila
Az Országjáró/Világjáró rovattal kapcsolatos megjegyzéseket, ötleteket, kérdéseket, kritikákat rendületlenül várjuk a pechtol (kukac) autoteszt.com mailcímre.
Az Országjáró/Világjáró rovat legutóbbi írása:
Az USA-sorozat korábbi darabjai:
Vigyázat, 300 mérföld sivatag!
Bejelentkezés