RSS
Világjáró
Közlekedj okosan 2. rész - Bejrút
2011. április 8. 13:12
Az arab világ több helyen is lángokban áll, Libanonban mégis béke van. Már. Még. Most éppen. Itt nyugodtan közlekedhetünk. Nyugodtan?!
Azt mondják Libanon közelebb áll Európához, mint a többi arab ország. Hasonlít. Higgyük nyugodtan, ha így könnyebb elfogadni. Jó példa Bejrút, beszorulva a hófödte hegyek és a tiszta kék tenger közé.
A kép bal széléről kérésre levágtuk az ENSZ épületét
Sok ember - kis területen. Sok jó ember? Nem tudom. Sok szegény ember? Úgy tűnik. Egy ország, ahol szinte nincs középosztály, csak szegények és gazdagok. Főleg szegények. Elhúzódó fegyveres konfliktusok a szomszéd Szíriával, Izraellel, szinte minden családban volt áldozat. Emlékmű a pár éve felrobbantott miniszterelnöknek. Arcok és nevek a házfalakon: megölt újságírók. És persze ne feledjük Csontváry cédrusos festményeit... mit csinált itt, miért is jött ide? Tetszett neki is?
Repülőtér
A reptér a város szerves része, a tengerpartra épült rá. Ezzel egyedi látványt biztosít a parton lévők számára, jól mutatnak az alacsonyan szálló gépek a víz felett. De innen hogyan tovább? Tömegközlekedünk-taxizunk-autózunk.Tömegközlekedünk
A tömegközlekedést itt szó szerint kell érteni. Vannak tömegek, melyek közlekednek. Azt sejtem, a BKV ilyen mértékű feladat alatt gyorsan összeomlana… Igaz, itt sem ez a döntő. A tényleges közlekedési forgalom kis hányadát bonyolítják így, a többség mindenféle autóroncsokon gurul céljához. Itt élnek azok a motorok és futóművek, amik máshol már megkapták volna az utolsó kenetet.
Erre ők is büszkék - megértjük
Taxizunk
Aki nem elég kreatív, tehetséges vagy szerencsés, az taxit vezet. Elgondolkodtam, nálunk is van-e olyan szakma, amit minden ember űzhet, akinek nem jutott más. Nem jut eszembe ilyen a hivatásos munkanélküli fogalmán kívül. Mindenesetre taxit fogni nem nehéz Bejrútban, elég hozzá másfél másodperc (átlagban ennyi időnként halad el mellettünk egy taxi) és bármely olyan mozdulat, amely alapján a taxis azt gondolja, hogy észrevettük. Észrevételnek minősül az is, ha épp azt jelzem, hogy nincs szükségem taxira… így ezt nem is érdemes erőltetni, hacsak nem akarjuk a teljes utcán töltött időnket taxisok felé való magyarázkodással tölteni. Folyamatosan jönnek el mellettünk, mindegyik dudával jelzi, hogy fel szeretne venni. Ha itthon ennyiszer rám dudálnának egy nap, biztosan erős lelki/idegi utóhatásai lennének.
Mecset és székesegyház- ha valaki nem hinné el
A fuvarozóeszköz típusa és minősége igen széles skálán mozog. Mindenféle romhalmazba is beszállhatunk, valahogy működnek, elgurulnak a célig. És nem véletlenül használom a "rom" kifejezést. Egyik alkalmi fuvarosom például előre jelezte, hogy a biztonsági övet inkább ne kössem be. Persze én gyanakvó, európai fejjel addig rángattam magam köré a láthatóan évek óta érintetlenül lógó övet, hogy a rozsda és ki-tudja-még-mi kimoshatatlan csíkot festett az aznapi ingemre. A sofőrök angol vagy francia nyelvtudása egyébként attól függ, hogy épp mennyire nézik madárnak az aktuális utast. A legkomolyabb tapasztalat akkor ért, amikor a célunkon már rég túlmenve több további nyilvánvaló taxi megállóhely mellett is elhaladtunk, miközben hiába soroltam a sofőrnek a javaslataimat: "Stop!", "Fin!", "End!", "Quit!", "Stop!", "Exit!", "B****g!", "Stop!", stb. … 
Mennyibe kerül egy utazás? Ez sok mindentől függ - csak a taxiórától nem. A taxiként megjelölt járművek egyikében sem láttam taxiórát. Sem bármely más időt, távolságot, pénzt, teljesítményt, akármit mérő, bármiféle kereskedelmi árképzést megalapozó berendezést. Egyszerűen elvisz ahova elvisz és ott a sofőr mond egy számot. Alkudni persze lehet. Mennyit? Amennyit van arcunk. Az 50% simán belefér - lehet, hogy akár több is, de annyira nem vagyok ügyes és türelmes. Tegyük hozzá, hogy nem is éreztem a kihívást abban, hogy a fél városon való átfurikázás után kb. 1400-1500 HUF-nak megfelelő helyi pénzből még tovább alkudjak. Nekem már rég megérte… A profi versenyzők egyébként már beszállás előtt tisztázzák a vételárat - és nem kell aggódni, ha nem egyezünk meg egyből… csak tovább kell sétálnunk. Ekkor a taxis kolléga 
belátja, hogy az ellenfél nem kispályás, és 10 másodperc múlva már újra mellettünk fékez, majd elfogadva az általunk mondott árat nagy tisztelettel megkér, hogy szálljunk be, mehetünk.
belátja, hogy az ellenfél nem kispályás, és 10 másodperc múlva már újra mellettünk fékez, majd elfogadva az általunk mondott árat nagy tisztelettel megkér, hogy szálljunk be, mehetünk.Újoncoknak érdemes a szállodában megkérni a recepciót, hívjanak valamilyen "company taxi"-t, amely megbízhatóbb, mint az egyéni fuvarosok. Külsőre egyébként semmi különbség, nincs látható jele valamely társasághoz tartozásuknak - de a lelki nyugalmunk nagyobb lehet így. A biztonság kedvéért még érdemes a szállodában megkérdezni a várható viteldíjat pár útvonalra - így meglesz a kiinduló viszonyítási alapunk a későbbi alkukhoz.
Így utólag átgondolva legjobban az éjszakai szállodai transzfert lebonyolító sofőrt értékeltem: 100 km/h felett zúgott végig a külvároson, és vigyorogva ismételgette… "No police! No police!"
Na ebből keveredjen ki, aki tud!
Autózzunk?
Az autós forgalom a Közel-Keleten más normákra és limitekre épül, mint Európában. Világos, ezzel nagyon finoman írtuk körül, hogy európai sofőr nem élne túl egy teljes napot. Sőt egy felet sem. Hm. Egy órát sem?
Építik vagy bontják? Mindenesetre lakható
KRESZ? Úgy tűnik, itt nincs ilyesmi. Pár éve még lámpák sem voltak, meg sávok stb. Igazából most, hogy vannak sávok, lámpák, vannak állítólag szabályok is - de ez senkit-senkit nem érdekel. Mindenki megy, amerre akar. Győz a jobb, győz a gyorsabb. Győz, aki előbb dudál. A kereszteződésbe mindenki bemegy és (csodák-csodája) mindenki kijut belőle. A tolakodó autósok maximum három centimétert hagynak egymásnak oldalt, elől, hátul – valahogy mégis halad a forgalom. Elsőre vérfagyasztó bekerülni, de később (megértve, hogy itt ebben nőttek fel) hátra tudtam dőlni és már-már élvezni is…
Mintha Leo DiCaprio álomvilága lenne
A dudálás érdekes jelenség. Itthon fél napra elrontja a kedvünket egy rosszindulatú dudálás. Agresszivitást, türelmetlenséget, bunkóságot jelent. Most képzeljük el azt a forgalmi helyzetet, ahol csak és kizárólag dudálással adnak jelzést az autósok az előzésről, a lassításról, a gyorsításról, a kikerülésről, az érkezésről, a veszélyről, a gyalogosról stb. A vezetéstechnika része, hogy folyamatosan kis hangjelekkel hívják fel egymásra és minden másra a figyelmet.
A rómaiak használták. Ma biztonsági tartalék?
Gyalogoljunk!
Át az iszlám negyeden, át a külvároson, át a zsúfolt lakónegyedeken, az őrzött épületek közt és a nyomortanyák szélén. Mély benyomások, sokkoló felismerések. Van idő megfigyelni a házakat. Egy részük sosem épült fel, nem fejezték be (vagy csak puhány európaiként látom így). Másik részük felépült, de azóta megrongálódott… mert lőtték és robbantották. Lakni bármiben lehet, ez tény. Itt gyakorlat is egyben. Hihetetlen sokan vannak, de nem egy európai nagyvároshoz képest, hanem saját városuk kiterjedéséhez képest. A házak emeletesek, az utcák szűkek. Borzasztó erő lakik itt. Emberek, akiknek sosem volt semmijük. Valószínűleg nincs is mit veszteniük. Úgy érezni, bármire képesek lehetnek. A mi otthoni problémáink kispályásak ahhoz képest, ami itt az elmúlt években (is) lejátszódott - és ezekből az emberekből lent az utcán sugárzik ennek a keménysége. Érdemes sétálni, érdemes látni.
Katonák, rendőrök, géppuskák, tankok
Ezeket kerülgettem mindenütt. Lövésre kész fegyverrel sétáló katonák vagy rendőrök, géppuskafészkek, tankok. Kérdeztem a helybélieket, hogy most akkor emiatt aggódjak? Azt mondták, éppen ellenkezőleg, emiatt legyek nyugodt. Azért vannak az utcán (majdnem minden sarkon!), hogy megvédjék a törékeny, formálódó demokráciájukat. Hogy az embereknek azt üzenjék: rend van, vigyázunk rá - és ti is vigyázzatok, tegyétek le a régi reflexeket. A kormányzati épületek nem megközelíthetők, lezárt utcák és szögesdrótos kerítések határolják. Az ENSZ székháznál a biztonságiak megkértek, hogy ne fotózzak (bár későn…). 
Az óratorony kapható hűtőmágnes és bögre formában is
Belváros
Már az is meglepő volt, hogy van belváros. Igaz, nem túl nagy. Egy elkerített városrész, amit keresztbe-hosszába 10 perc alatt át lehet gyalogolni, de mindenképp megéri ennél többet időzni benne. Igen, jól olvasták, el van kerítve. Kordonokkal és fegyveres rendőrökkel, katonákkal. Bent van a jólét. Meg a turisták fele (a másik feléről is lesz még szó). Kávézók és boltok a hangulatos utcákban. Az egész közepén a jelképként is funkcionáló óratorony. A főtér környékén a parlament, mecsetek, templomok, bankok épületei. Furcsa és szép kettősség a nagymecset és egy keresztény székesegyház szomszédsága. Kibírják egymás mellett, ahogy az emberek többsége is. Római kori romok, köztük a látványos méretű fürdőé. Kormányzati épületek, a Szeráj, az ENSZ épülete, szobrok. A "piac" kapcsán kis csalódás ér. A neve alapján a kikötői nagybani piacra számítottam fűszerekkel és egzotikus mindenfélékkel, de ehelyett a drága és elegáns üzletek arabos körítésbe oltott plázaszerű egyvelegébe jutottam. Elegánsan öltözött úri közönséggel terhelve.
A víz kellemes, még sincs tömeg a parton
Tengerpart
Gyönyörű és van belőle bőven! A város földrajzi elhelyezkedése szerencsés, amennyiben annak tartjuk, ha domború partvonala miatt egészen hosszú szakaszon öleli tenger. A sétány végig kiépített az északi kikötőtől egészen a déli repülőtérig. A sétány a helyiek esti felvonulási tere, kimennek, mert látni és látszani kell. Világítótorony, parti étterem, szállodák (na, azért még nem egy Riviéra).
A horgász Magyarország felé néz, kérdés persze, ilyen távolságból mit láthat belőle
A fürdés két módja ismeretes: privát fizető klubok, lezárt partszakasszal, szolgáltatásokkal, kényelemmel, diszkrécióval - illetve szabad strand. Látva a szabad strandot, komolyan nem értettem, hogy miért menne bárki is máshova. Séta közben megtalálhatjuk a turisták másik felét (úgy tűnt a japánok a tőlük elvárható pontossággal és fegyelmezettséggel osztották fel csoportjukat fele-fele arányban a helyszínek között) a Pigeon Rocks-nál, ami a leglátványosabb természeti képződmény a város környékén. Tényleg szép.
Bár tilos, mégis sokan ugrálnak innen a vízbe
Vendéglátás
A turisták egy része a vízipipára hajt rá. Rendben is van, itt ennek megadják a módját - mondhatni specialisták. Más állítja be az eszközt, más hozza töltetet, és más hozza a számlát… De nem ez a lényeg, hanem a diszkrét és professzionális hozzáállás.
Helyi (most már) barátainkkal elköltött vacsora során villámgyorsan és észrevétlenül dolgoztak a felszolgálók. Mindig tele volt az asztal, mindig eltűnt az üres tányér, mindig ott voltak, ha kellett és nem voltak ott, ha nem kellett. Bár valaki azt mondta, hogy ez így a természetes, én ilyet otthon még sohasem láttam.
A vendéglátók meghívtak, és ez náluk nem vicc. Nem kell megfutni bizonytalan udvariassági köröket, hogy úgy látszódjon, mintha nem akarnám, hogy fizessenek helyettem. Ha ezt ők felkínálták, akkor nem az elfogadás a tiszteletlenség, hanem a visszautasítás. Ilyen egyszerű, ezt az egyenességet szívesen látnám máshol is az életben…
Éjszaka
Míg a nappali lét turisztikai szempontból a fenti látványosságokra és a Hamra nevű bevásárló utcára fókuszál, addig az éjszakai élet néhány másik fő csapásra koncentrálódik, pár olyan utcára, hol szó szerint egymást érik a szórakozóhelyek. Nagyjából 10-ből 8 kapualj biztosan egy-egy zenés helyre nyílik, és kapualjból van szép számmal! Amit bent találunk, az nem újdonság - nálunk is így mulat néhány korosztály. Az viszont viccesen hatott, amikor valaki egzotikusnak nevezett egy mezei olasz pizzériát. Persze onnan nézve…
Kinek ajánlható?
Aki nem ijed meg a levegőben vibráló feszültségtől, aki könnyen fogadja el a sokszínűséget. Aki kíváncsi akár a vendéglátóink által sokat emlegetett vidéki Libanon-ra is. Aki értékeli a szépet és a jóra törekvést akkor is ha szerény a mérték, de őszinte a szív…
Győrfi Gábor
rovatvezető: Pechtol Attila
Az Országjáró/Világjáró rovattal kapcsolatos megjegyzéseket, ötleteket, kérdéseket, kritikákat rendületlenül várjuk a pechtol (kukac) autoteszt.com mailcímre.
Az Országjáró/Világjáró rovat korábbi írásai:
Közlekedj okosan 1.rész - Dubai
Bejelentkezés