RSS
Országjáró
A nagy Hungária-körút 10.
2011. május 12. 17:24 | Írta: Pechtol Attila
Pannónia szent hegye, Gyuri Bá kávézója, Imperiál csontváza, Csokonai múzsája, Lagzi Lajcsi koncertje. A Hungária-körút révbe ér.
10. rész: Győrtől Szobig
Néha nem is olyan könnyű felkelni, máskor meg kidob magából a sátor
Huszonöt nyári nap, körben az országhatár mentén, négy keréken. Falvak-városok, erdők-búzatáblák, éttermek-kiskocsmák. Híres helyek és helyek, amik híresek akarnak lenni, de sohasem lesznek azok. Óriásfák, templomok, borpincék, kilátók, állatkertek, várak, koncertek, horgászok, fafaragók, szövőnők. Sátrazás esőben, sátrazás fülledt melegben. Sátrazás klassz kempingben és a semmi szélén. Huszonöt telezsúfolt nap. Más pihenni megy, mi meg hungária-körutazni - őrület. Az utolsó három nap: az elején olyan lehetetlenül távolinak tűnt. Most meg egy semmiség, különösen a mögöttünk lévő huszonkettőhöz képest. Vagy pont ez a legnehezebb rész?
Ennél közelebb nem mertünk menni, a csőr elég félelmetesen fest
Korán ébredünk. Nem kellene, de a sátor kidob minket. Első hivatalos programpont a győri állatkert, de mire az kinyit… Pékséget keresünk a belvárosban, mellékszálként megismerkedünk a helyi parkolási renddel. A többiek kényszerűen végighallgatják (valószínűleg kívülről fújják már, de egész biztosan nagyon unják) elméletemet arról, hogy a parkolási díj intézménye minden morális és logikai alapot nélkülöz. Persze konformisták vagyunk és nem punkok, úgyhogy és bedobáljuk az érmét. Én nem tudom, mi lenne, ha mindenki az elvei szerint élne…
Na itt meg természetesen még annyira sem mertünk, mint az előbb, igaz, vastag üveglap választ el tőle
A vidéki állatkertek emberléptékűek. A Budapestit végigrohanni is lehetetlenség (értelme biztosan nincs), de a győri belátható méretű, ugyanakkor megfelelően nagy. Az állatkert-élmény egészen biztosan nem lesz több attól, hogy háromszor akkora területet kell bejárni és nyolcszor annyi állatot lehet lefényképezni vagy megetetni.
Egy jól vezetett zoo szinte felbecsülhetetlen érték. Mostanában annyi mindent szeretnek az iskolások számára kötelezővé tenni. Hogy az állatkert-látogatás miért nincs köztük, érthetetlen.
Pannonhalma klasszikus hely, mégis átmentette magát a jelenbe. Múzeumnak tűnik, pedig él. Azt mondják, Szent Márton innen indult világhódító útjára, ezért viseli az ő nevét a hegy, amire az apátság épült
Itt persze nincsenek igazi izgalmak, csak a kisállat-simogatóban (ide minek jöttünk be!) van egy kis balhé, amikor hirtelen mozdulatunk következtében a zsilipelős kapuk közé betódul három kecske, utánuk egy birka, majd az egészet egy jópofa balhénak gondoló szamár. A lassú léptű, borzasztó hájas disznó meg mögéjük áll, hogy tényleg senki se tudjon mozdulni. Se ki – se be, jól megcsináltuk. És hiába mondjuk nekik, hogy fiúk, húzzatok a karám felé, mert így most lebénul az állatkert és egyébként is kellemetlen a helyzet. Na ők tényleg punkok, nem konformisták.
Pannónia szent hegye, Pannonhalma felé indulunk tovább. Megállunk Nyúlon, ahol ismerek egy klassz borospincét. Egymás mellett sorakoznak a kis bejáratok agyagos hegy oldalában. Jártunk már itt korábban is (Autóteszt 2007 március), akkor is bevásároltunk, most is. Sofőrök persze nem ihatnak, de majd este pótolják.
Pannonhalma könyvtára több, mint 360 ezer kötetet őriz
Écsen Gyuri Bá kávézóját nagy tábla hirdeti. A főútról nyílik a Kossuth utca (már megint egy Kossuth utca, nem igaz, hogy mindenhol van ilyen!) s egyből az elején egy kis udvart kell keresni. A helyiek jól láthatóan nem kávézni járnak ide. Még délelőtt van, de odabent már többen tántorognak. Egy magát igen jóképűnek gondoló fiatalember gyorsan megkéri egyik csapattagunk feleségének a kezét (egyszer már volt hasonló élményünk Kocsordon, de itt a tempó sokkal nagyobb), hiába tart a karjában egy néhány hónapos kissrácot. Négyen ugrunk oda, hogy elmagyarázzuk: jó az ízlése, de ezúttal tévedett. Bent egyébként szinten van a hangulat, az előtér tapétázására egy egész évfolyam Blikket felhasználtak, a belső részen pedig viccesen fest egymás mellett a piros-sárga fal és néhány régies bútor. Korábbi emlékeim szerint Écsen híres népdalkör működik, de szerintem még mindig nem vagyunk elég felnőttek ahhoz, hogy felkeressük őket.
Alapítólevél-másolat és utca az apátság épületei között
Pannonhalma persze fogalom. Nincs közel a határhoz, de egy Hungária-körúton nem maradhat ki. Sok időt szánunk a hegytetőn épült, 1055-ben alapított bencés főapátság épületére, de ez így illő. 1996 óta a világörökség része. A cím elnyerésével együtt új épületrészeket is kapott a hely, bár nem látom, igazából mi szükség van a modern tömbökre, a teremgarázsra. Persze tévedhetek, lehet, hogy így került a pénz a legjobb helyre.
Pannonhalma nem csak történelmi emlék, hanem élő szellemi műhely, kulturális bástya. Gimnáziuma messze földön híres. Kérdés persze, hogy a lassan változó intézményi rend megfelel-e a XXI. század követelményeinek. Attól tartok, a bencések szerint nagyon is. Pedig a helyes válasz az ilyen kérdésekre mindig a kétkedés, azt hiszem.
A három hosszúra sikerült program (állatkert, pince+kávézó, apátság) úgy elvitte az időt, hogy pörgetnünk kell. Csak átsuhanunk Kisbéren, ahol a híres csodakanca, Kincsem született, majd egy igazán rövid megálló jön Bábolnán. A település sok minden miatt híres (hírhedt?), de mi leginkább a kisboltjának örülünk meg, ahol végre vehetünk valami ehetőt. Van, amit azért nem lehet kihagyni: Bábolna közepén szobrot állítottak a lónak, a „leghűségesebb bajtársnak”, néhány fényképet elsütünk rá. Világos, hogy sok időt el lehetne itt tölteni (lovasmúzeum, benne Imperiál csontváza; kocsimúzeum, sőt még óriásakác is van), de hát ez egy ilyen rohanós túra, többször mondtuk már.
A komáromi erőd kora legmodernebbjének számított, de mire elkészült, hasznavehetetlenné vált, mert Franciaországban feltalálták a dinamitot
Ácson az eredeti terv szerint leballagtunk volna a Duna partjára, próbát tenni, hátha kimos elénk egy kis aranyat a víz, de most inkább a gázpedálra lépünk, hátha nyitva találjuk még a komáromi erődöt.
A hidegháború alatt orosz katonák állomásoztak itt. Annyi robbanószerkezetet tartottak az épületekben, hogyha az berobbant volna, Budapest is megérzi
De nem. Éppen zárnak, mire odaérünk. Néhányunknak sikerül belógni, de a katona-őr fáradhatatlan és tuti nem érdemes felbőszíteni. Egyébként itt is jártunk már (Autóteszt 2006 február), de érdekes lett volna látni, mi változott.
Tata jól ismert vára és felhevült Lajcsi-rajongók
Esteledik, mire Tatára érünk. Fesztivál van, s ahogy a vár közelébe érek, karszalagot kapok a kezemre, mert az már a happening területéhez tartozik. Sör-bor folyik minden irányba, minden irányból. Jazz-koncert egy kisebb színpadon. Nehéz volt elképzelni, hogy a soproni Apostol-koncert után mi jöhet még, de az itteni Lagzi Lajcsi még nagyobb kihívást jelent. Lajcsi azt ígéri, hogy kazettát (igen, kazettát) dob oda, ahol a leghangosabban énekelnek. Nem tudom, véletlen-e, hogy az elsőt mi kapjuk el. Elhangzik, hogy a legnagyobb rajongók felmehetnek Lajcsi mellé énekelni. Néhány festett taréjos, Exploited-pólót viselő, részegnek tűnő alakot terelünk a színpad felé, akik veszik az adást és a következő pillanatban már ott fent vannak a mikrofon közelében. Azt hisszük, Lajcsi ettől zavarba jön, de nem. El kell ismerni, hogy profi, kezeli a helyzetet. Éjfél után dőlünk az ágyba.
"Na fiúk, ez itt maga a sír"
Huszonnegyedik, utolsó előtti nap. Dunaalmáson Csokonai múzsájának, Lillának a sírjánál állunk meg. A sírhoz kapcsolódó fejtörőről már írtunk máshol (Autósélet 2008 november – a cikk után Dunaalmás díszpolgára, dr. Ferenczy Miklós saját könyvét küldte el postán, mint megfejtést – ilyenkor érzem, hogy mégiscsak jó dolog országjáró rovatot készíteni), most az extra élményt egy segítőkészen hozzánk csapódó úr jelenti: „Na fiúk, ez itt maga a sír, úgy, ahogy itt áll önmaga”.
Vörös márvány: a környékről bányászták a Visegrádi palota Mátyás-kútjának kövét
Neszmély nevét sokat ismerik a borosüvegekről, de kevesen tudják, hogy itt, a Duna mellett, a Gerecse tövében fekszik. A pincelátogatás most nem fér bele, ráadásul még kora délelőtt van, úgysem inna senki, szóval tovább megyünk. Süttőn az út mentén lévő óriásfánál, a Rákóczi-hársnál fényképezkedünk, majd ezeréves turistatérképem foszlányait szorongatva bevetjük magunkat a hegybe. Cél a Tardoshoz közeli külszíni fejtés, ahova természetesen „illetékteleneknek belépni tilos”. „Bányaüzem, robbantási övezethatár, omlásveszély, kamerával megfigyelt terület”. Szombat van, csak nem fognak robbantani, gondoljuk és nekiállunk fényképezni az erőgépek és a vörös sziklák mellett.
Ezt hívják erőgépnek. Szerencsére nem kellett velük megküzdeni
Átautózunk Tarjánon és Héregen. Az egyik buszmegállóban megállunk és saját múltunk előtt való tisztelgésképpen eljátszunk egy jelenetet, bohóckodunk: 1993-ban, életem első vadkempinges túráján jártunk erre, azt próbáljuk idézni. A megállóban álló idegenek biztosan meg vannak győződve róla, hogy bolondok vagyunk.
Iskolabusz és Sándor Móricz-kastély. Úgy tűnik, egyik sincs kiemelkedő állapotban
Bajnán csak körbejárjuk a Sándor Móricz-kastélyt, ami elsőre impozáns, de igazából tök üres és alapos felújításra szorul. Kinek lesz erre pénze? S ha van, lesz rá szándék is? A kettő ritkán találkozik.
Öreg-kő Bajót mellett: kilátás a tetőről, nőstény szarvasbogár és ősemberbarlang
Újabb gyalogtúra: felmegyünk a bajóti Öreg-kő ősember-barlangjaihoz. A hegytetőről ellátni talán a föld túlsó felére is. Az úton ganajtúrók görgetik földlabdájukat, majdnem rájuk lépek. Úgy dolgoznak, mint egy tipikus multinacionális cég: többen lökdösik a golyót látszólag véletlenszerű irányokba, mindegyik, ahogy hozzáfér. A labda mégis jó irányba mozog, érthetetlen, hogy miért.
Ahol a golyógurítók gurítanak. Csak észre kell venni őket!
Péliföldszentkereszt híres búcsújáró hely (Autósélet 2008 július), az itteni forrásvíz csodatévő erővel bír. A legenda szerint. Régen katonák őrizték, most egyszerűen csak ráfestették, hogy „nem ivóvíz”. Sétálunk egyet a kálvárián.
Zarándokhely. Akinek nem jelenik meg Mária, az legalább a szobrot láthatja
Esztergomban elsőnek szállást keresünk, majd irány a belváros. Itt is valami fesztiválféle van, bár a tér elég üresnek tűnik. A város szép és olyan történelme van, ami talán egyetlen másik magyar városnak sincsen. Hogy kerülhetett csőd közeli helyzetbe? Nonszensz. Azt nem is merem mondani, csak feltételezem, hogy: alkalmatlanság, gyengeség, kapzsiság, rosszindulat. Persze ebben is tévedhetek. A felszámoló majd eldönti. Magában - mert nem hiszem, hogy valaha tudni fogjuk a teljes sztorit.
Nem sok város büszkélkedhet ilyen háttérképpel és a fesztiválhangulat tetőfokára hág (na jó, később többen is voltak)
Ahol mindenki pózol és fényképez. Nem ok nélkül
A főtér nagy buliját gyorsan otthagyjuk: akciósnak hirdetik a sört, de teljes áron számolják. Nem mintha számítana az összeg, de pont ezért: miért kell ezzel csalni? Csak megszokásból? Így magyaros? Esztergomos? Vacsora, majd meccset nézünk kivetítőn, aztán borozóból borozóba járunk. Ez a búcsúeste. Lassan kopik el a csapat, de végül mindenki elfárad, ráadásul holnap grand finálé!
Reggel a székesegyháznál találkozunk. Látszik a híres párkányi híd és a szlovák lakótelepek a túloldalon. Lehetne festői is, de nem az. Igazságtalan. Ha ők néznek ide át, a sziklán álló hatalmas épületet láthatják és Melocco íves szobrát, Szent István megkoronázását. Mi meg csak a betondzsungelt.
Kávé a bazilika mellett, utána idegenvezetéses túra odabent, végül csokoládé-látványműhely, némi vásárlással egybekötve.
Irány Szob. Innentől a Duna túlpartja is Magyarország. Pont lekéssük a kompot, látjuk, ahogy kihajózik. A csapat egyik fele nem akar várni, nekiindul, autóznak körbe, a fentebb említett hídon, Szlovákián keresztül. 25 sűrű nap után egy percet sem akarnak tétlenkedni a legvégén sem. Gőzerővel hajtanak, csak, hogy egyszerre érjenek célhoz azokkal, akik megvárták a következő kompot, s az eredetileg tervezett módon kelnek át. Mindannyian Szobon vagyunk: a Hungária-körút több száz település és több ezer kilométer után körbeért.
A híres komp, amit már a legelején kinéztünk magunknak
Induláskor a bal partról mutogattunk a Duna közepe felé: a végén majd itt érkezünk vissza. Azóta sok mindent történt. A 10 részes cikksorozat az eseményeknek csak a töredékét adhatja vissza. Az élményt, a küzdelmet semmiképp. Akiben van elég erő, elhatározás: csinálja végig akár ugyanezt, akár egy kicsit módosított, saját arcra formált változatát. Keresse meg a saját helyeit, beszéljen az általa föllelt emberekkel, csodálkozzon rá az országra, mert ahogy már az elején is mondtuk, az ország nagyobb, érdekesebb, és legfőképpen: teljesen máshogy működik, mint ahogy eddig hittük. Mert az ország több, mint Budapest és Siófok, még ha a hétköznapi életben sokaknak ez nem is tűnik föl. Kiskocsmák, múzeumok, arborétumok, erdők, betonbunkerek, kastélyok, kempingek, óriásfák.
Búcsúfotózás (nincs rajta mindenki)
Búcsúfotózás előtt még egy feladatunk van. Meg kell keresni az induláskor a Duna partján fölszögelt táblát. Gyalogolunk a fekete kövekkel szegélyezett parton. Megtaláljuk a helyet, de a tábla sehol. A fa vetette le magáról vagy valakinek nem tetszett, valakit zavart? A szél, eső és az árvíz sodorta el? Kicsit csalódás. De persze ez itt nem valami mese vagy film, ahol a végén minden úgy van, ahogy kell, ahogy elvárjuk. A tábla elveszett, de legalább a fényképek megmaradnak. Egy ideig.
Itt volt a tábla, kb. 3,5m magasan
Hungária-körút. A kéktúra motorizált megfelelője, végig a határ mentén, Magyarországon át. Olyan helyeken, ahová egyébként nem jutnánk el. Négy keréken, huszonöt nap alatt. Talán gyerekeink vagy unokáink utánunk csinálják majd. Ha nem, az sem baj.
Következik: Hungária-körút a színfalak mögött
Az Országjáró/Világjáró rovattal kapcsolatos megjegyzéseket, ötleteket, kérdéseket, kritikákat rendületlenül várjuk a pechtol (kukac) autoteszt.com mailcímre.
A szerző könyvdarálója elérhető a www.konyvdaralo.blog.hu oldalon
A Hungária-körút cikksorozat eddigi írásai:
 |  |
| Szobtól Arlóig | Arlótól Sárospatakig |
 |  |
| Sárospataktól Debrecenig | Debrecentől Szegedig |
 |  |
| Szegedtől Villányig | Villánytól Nagykanizsáig |
 |  |
| Nagykanizsától Vasvárig | Vasvártól Sopronig |
 |  |
| Soprontól Győrig | Győrtől Szobig |
Bejelentkezés