A „büdös konzervatívok” nem szűnnek támadást intézni a természet ellen, és kérlelhetetlenül akadályozzák a jövőnkbe való befektetést!

(Nyitókép: JOE KLAMAR / AFP)

Bejárta a sajtót a hír, hogy az európai parlamenti ciklus utolsó plenáris ülésén egy szlovák képviselő a felszólalása közben elővett zakója alól egy fehér galambot és szabadon eresztette a teremben – csakhogy az következetesen kimarad a beszámolókból, hogy

Mert tudjuk-e, mi volt a címe annak a vitának, amelynek keretében a távozó politikus búcsúzóul megejtette ezt a különös performanszt?

Nem, ugye, úgyhogy idézem: „Az éghajlat és a természet elleni támadás:

Azért ez van annyira különös, mint egy Daniel Freund feje fölött csapdosó békegalamb.

Ha a cél az eltartott kisujjal fanyalgó jobbos szavazók sértegetése és ezáltal urnákhoz rugdosása, akkor persze van a címben ráció; erre legalábbis mindenképp alkalmas lehet annak sugallása, hogy

és kérlelhetetlenül akadályozzák a jövőnkbe (a mi jövőnkbe, azaz az európai emberek jövőjébe) való befektetést. Sújtsa őket a progresszív szülőképes férfiak és a becsődített hithű Abdulkák megvetése.

bezzeg a tudatos momentumos zabitalt fogyaszt a szigorúan (szingapúri) kókuszolajjal készített avokádós muffinjához.

Az már talán a megfelelő irányba fordulás első jele, amikor egy fizikailag egészséges negyvenes férfi akkumulátoros e-biciklit vesz igénybe egy vízszintes terepen tartott bringás felvonuláshoz, de

(„Imádnivaló Édes”, 795 forint, ingyenes szállítás, ugyanott cuki mancsmintás polietilén „kutyuskakizsák” is kapható).

Hol van ettől az emelkedett bolygómentő lelkülettől például egy oikofil Scruton?

A plenáris vita azonban nem az efféle, fárasztóan konkrét magatartásformákkal foglalkozott – hanem a „zöld megállapodás” pompás vízióival, amelyekbe a földhözragadtabb népség (mindenféle gazdákra és élelmezésbiztonságra hivatkozva) folyton csak beleköt. De

így a német Zöldek képviselője az ő lelkes tapsuk nélkül volt kénytelen hangsúlyozni, hogy „végre klímavédelemre és igazságosságra kell kiadnunk a pénzünket, nem pedig szénre, olajra és gázra”.

Azon a szerdai napon, amikor mindezek a szavak elhangzottak, a zöld-szoci Németországban fújt némi szél és a nap is sütött valamelyest, így energiamixükben a szélenergia megközelítette a szenet, a napenergia pedig majdnem utolérte a földgázt, aminek köszönhetően a kilowattóránkénti szén-dioxid-kibocsátásuk nem haladta meg a 409 grammot.

Egyidejűleg ugyanazon Németországban a liberális-konzervatív Cicero kikutatta (illetve kiperelte), hogy a gazdasági és a környezetvédelmi minisztérium zöldpárti munkatársai 2022-ben következetesen manipulálták az atomerőművek bezárásával kapcsolatos szakértői véleményeket. Mármint

mindenféle költeményekkel, számos helyen pontosan az ellenkezőjükre, hogy az atomerőműmentesség ideálja beteljesülhessék.

Az EP-vita során azonban a CDU egyik politikusa nem átallott ismét gyakorlati kérdésekkel támadni, felemlegetvén, amikor a napokban Cem Özdemir német zöldpárti élelmezésügyi és mezőgazdasági miniszter „büfé a méhek és más hasznos rovarok számára” felirattal posztolta ki, amint

Kábé ennyiben foglalható össze az Önök éghajlat- és természetvédelmi politikája: „sok vélekedés, kevés fogalom a teremtett világról” – mutatott rá a jobboldali EP-képviselő, hozzátéve, hogy eközben választókörzetében a gyümölcstermesztők sikeresen növelték a biológiai sokféleséget és azon belül a pillangók számát, tehát talán

Az ECR részéről egy olasz képviselő mindenesetre külön köszönetet mondott azoknak, akik „ezt a szürreális című vitát javasolták”, reményét fejezve ki, hogy a választók számára ezáltal is világos lesz, ki az, aki a józan észt követve igyekszik megvédeni a polgárokat „a zöld ideológia őrületétől”.